Vasárnap délután a Batizi Református Egyházközség Nőszövetségének néhány tagja a Magyar utcai református temetőben Szilágyi Károly, volt batizi református lelkipásztor sírját és annak környékét tisztította meg. Sírhalmára helyezett virágcsokrokkal fejezték ki tiszteletüket és szeretetüket.
Szilágyi Károly tiszteletes 1955 és 1974 között, közel húsz évig pásztorolta a batizi gyülekezetet. 1904. január 9-én született Nagysomkúton. Középiskoláit Nagybányán és Szatmáron, teológiai tanulmányait pedig Kolozsváron végezte. Felesége Judit volt, Szász Béla sepsiszentgyörgyi vallástanár leánya. Házasságot Sepsiszentgyörgyön kötöttek 1933. szeptember 18-án. Szilágyi Domokos, költő, második gyermekként látta meg a napvilágot 1938-ban Nagysomkúton, ahol az édesapa kezdte szolgálatait (1930-1938), majd Magyarláposon folytatta (1938-1955) és Batizon fejezte be (1955. november 22 – 1974). 1974. szeptember 27-én egy tehergépkocsi a falu országúti főutcáján elütötte. A súlyos belső- és agysérülésébe belehalt. A parókia udvarából a szatmárnémeti Magyar utcai temetőbe helyezték végső nyugalomra. Temetési szolgálatot Fábián György szatmárnémeti és Bántó Bálint mikolai lelkészek a parókiánál, Makay György egri és Szabó Géza amaci lelkészek a sírnál végezték.
Tehát negyven esztendeje távozott az élők sorából Szilágyi Károly lelkipásztor. A múltat ismerve a jelenben élő gyülekezeti tagok azért látogattak el sírhantjához, hogy a jövő nemzedéket biztassák: érdemes a közösségért, a gyülekezetért harcolni és munkálkodni, hiszen a népéért, egyházáért és családjáért küzdő ember sírjánál érezhetjük a múlt megvalósításait, a jelen feladatai és a jövő céljait. Ezek alkotják életünk hármas idődimenzióját.
A közös munka után jöhetett a könnyed agapé: a fagyi.
