Függőleges Ifjúsági Konferencia 2012 – Szilágyperecsen – Sajtóközlemény

Mike Pál: Istent jobban érdekli a jellemem, mint a karrierem

Közel 500 fiatal részvételével startolt pénteken, május 4-én Szilágyperecsenben a 14. Függőleges Keresztyén Ifjúsági Konferencia. A találkozó 14 órakor nyitotta meg kapuit, 17 órakor került sor az esemény megnyitójára. Berke Krisztina, a Függőleges Keresztyén Ifjúsági Konferencia programkoordinátorának köszöntő szavai után Nagy Bálint helybéli lelkipásztor is üdvözölte a konferencia résztvevőit. Szilágyperecsenhez hűen hagymamajszolással indult a program.

Elsőként Kánya Zsolt Attila, a KRISZ (Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség) elnöke és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ifjúsági előadója hirdetett igét a János evangéliuma 18. részének 4. verséből. Kánya Zsolt Attila elmondta, hogy a felolvasott ige egy szomorú dologról beszél, Jézust el akarják fogni, meg akarják ölni, és Jézus nem tud mást tenni, hogy meghajtja a fejét a gonosz előtt úgy, hogy közben ő fog győzedelmeskedni. „Kit kerestek?” – kérdezte az igét idézve a fiataloktól Kánya Zsolt Attila.

Biztos, hogy Jézust keresik? Vagy éppen elfeledkeznek róla? Őt kell megkeresni és megtalálni. Lehet, hogy van, akinek 3 nap, 3 év, vagy éppen 30 év sem elég, hogy Krisztust megkeresse, talán csak azért, mert nem vele akar találkozni. „Szeretném, hogy a sok fiatal, ti, akik itt vagytok, úgy tudjatok elmenni Vasárnap, innen erről a helyszínről, vagy úgy tudjatok lefeküdni és felkelni, és úgy tudjatok holnap ismételten találkozni a többiekkel, hogy közben ott van bennetek a kérdés, ott a szívetekben a vágy, az indulat, hogy vajon Vele találkoztam-e?” Az ifjúsági előadó azt kívánta áhítata végén, hogy a konferencia résztvevői Jézussal találkozzanak a konferencia ideje alatt.

Mike Pál magyarkéci lelkipásztor, a pénteki nap előadója néhány hagymás viccel kezdte meg előadását, majd rátért előadásának témájára: Mi az élet értelme, mi az élet célja? Sokaknak kérdés, hogy honnan jönnek, hová tartanak?

Mike Pál elmondta, hogy ez valóban egy égető kérdés, és fontos minél előbb erről beszélni. Konkrét példát is mondott arra, hogy találkozott olyan emberekkel, akik azt hitték, hogy az életüknek volt célja, a végén kiderült, hogy eltolta az életét. Eljön az az idő, amikor már nincs újratervezés, és ez nem feltétlenül a biológiai halál pillanatában történik, de a konferencia résztvevőinek még van erre esélyük – jelentette ki az előadó.

Mindeneknek a kezdetén nem én voltam, hanem az Isten, én csak belepottyantam a történetbe, a nagy Eposzba, a világot nem csak értem teremtették. A Biblia szerint minden Ő reá nézve jött létre. Ez az Isten története, Ő forgatókönyvíró. Van egy szuper sztorija, és mi is részesei vagyunk ennek a sztorinak. Nem véletlenül lett a világ, hanem ennél sokkal jobb, Isten fantáziájából pattantunk ki és kerültünk ide. Nem csak dekor vagyunk, hanem a történet részei vagyunk, és fontos szerepünk van.

Komoly szereposztást kaptunk ebben a több mint 2000 éve folyó szappanoperában, egyikünk szerepe sem elhanyagolható. Az, aki írja a sztorit, élvezi ezt, szereti, és nem csak a sztorit szereti, hanem a stábot is, és jól fizet. Amiben mi vagyunk az a Holy Wood, a gázsi pedig fölülmúlja a Hollywoodit. A szerepemet csak akkor ismerem meg igazán, ha megismerem a rendezőt, mert akkor a koncepcióját, az elképzelését is megismerem. Tehát az életnek csak akkor van értelme, ha egy tervező intelligencia van mögötte, a dolgoknak a végkimenetele csak akkor megnyugtató, ha a Nagy Rendező szeret is bennünket. Ebben az esetben biztos a happy end.

Isten nélkül nincs értelmes élet, mert rendező nélkül nem lehet elkészíteni a produkciót. Ha nincs rendező, minden elmarad, még a gázsi is. A lényeg nem mi vagyunk, de benne vagyunk a lényegben. Van-e egy másik történet is? Mert ha végignézünk a világon, akkor az az érzésünk, hogy nem csak egy forgatókönyv van. Márpedig – mondta az előadó – csak egy forgatókönyv, egy rendező van. Van azonban valaki, aki el akarja hitetni velünk, hogy van másik sztori is, amelynek én lehetek a forgatókönyvírója, én kapom meg a főszerepet. A Sátán azonban csak irigységből hiteti el azt velünk, hogy van más is, azt ígéri, hogy helyben fizet, de csak utólag derül ki, hogy mi fizetünk rá.

Egy sikeres és értelmes élethez az kell, hogy ne mi legyünk az elsők, hanem a rendező, mert ő tudja, hogy mit kell csinálni, hova kell menni. Ha te vagy az első, nem tudod biztosan, hogy hova is mész, de úgyis észreveszed, ha odaérsz – énekli a Bonbon a Valami Amerikában. Észreveszed, hogy eltévedtél, de az a baj, hogy akkor veszed észre, amikor már eltévedtél, amikor más késő. Nyitott szívvel kell járnom, mert a szívemmel látom meg a lényeget, még ha az annyira közhelyes is, hogy jól csak a szívével lát az ember.

A rendező ragaszkodik a forgatókönyvéhez és ragaszkodik a stábhoz. Ez egy élő produkció, hús-vér emberek játszzák benne a szerepet, mert Isten nem bábművész. Azt akarja, hogy szívvel-lélekkel benne legyünk a történetben. A választás lehetősége azonban megvan, hogy melyik történetben játszom, a történetlen történetben, vagy az igazi történetben. A pokol az Isten hiánya, amikor kimaradok a történetből. A legfontosabb kérdés ezen az estén, hogy van-e kapcsolatom a rendezővel. Ha elfogadom a szereposztást, akkor minden más magától alakul tovább. Istent jobban érdekli a jellemem, mint a karrierem. A legfontosabb szerepünk ebben a történetben az, hogy az életünk középpontjában az Isten legyen – zárta előadását Mike Pál.

Mennyit érünk? címmel tartott előadást Dányi Nagy Márió kiskunhalasi lelkipásztor a 14. Függőleges Ifjúsági Konferencia második napján. Elmondása szerint az értékünk helytől, kultúrától és időtől változik. Kambodzsában akkora a szegénység, hogy a helybéliek a gyermeküket 100 dollárért adják el a turistáknak. Ugyanakkor a Megasztár féle showműsorok előadói közül kiemelte azokat, akik nem a szépségükkel, hanem elragadó énekhangjukkal örvendeztetik a közönséget, így válaszolnak a kérdésre.

A kérdésre sok és sokféle válasz érkezhet Márió elmondása szerint,  és rettenetesen vágyunk a válaszra.

Miért vágyunk a válaszra?

Dányi Nagy Márió azt hangoztatta, hogy annyira vágyunk a válaszra, mint a vízre, szomjúhozunk utána. A válasz meghatározza az életünket, addig nem foglalkozunk mással, ameddig nem találjuk meg a választ erre a kérdésre. A Tankcsapda zenekar dalszövegeiből idézett, és érdekességképp megjegyezte, hogy a szövegekben fellelhetőek néhányszor teológiai elemek, „ahogy élsz, annyit érsz”, ez fordítva is igaz: annyit érsz, ahogy élsz.

Három különböző személy élettörténetét osztotta meg az előadó, két ismerősének a megváltásáról számolt be, Tracy Trinitáról és Puhiról, a harmadik személy inkognitóban jelent meg az elbeszélésében, a Csaba nevet kapta. Az első személy története a fizikai szépségről szólt. Tracy, aki szupermodell, csúfolódások árán lett híresség, mivel Indonéziában a társai csúfolták magas termete miatt. Nagymamája elégelte meg a lány bánatát, így beíratta egy szépségversenybe. Egy év alatt Indonézia szépsége lett. Nem állt itt meg az életútja, és úgy gondolta, hogy megpróbálkozik New Yorkban is, ahol sikeres karriere tett szert. Az ő válasza a kérdésre: akkor leszek értékes, ha szép leszek. A világ legszebb nőjének titulálták.

A második élettörténet, a Farkas Attila története, becenevén Puhi. A VIII. kerület szülöttje, ahol megtapasztalta a rossz környezet nehézségeit, az utcán nőtt fel a barátai neveltetésében. Kérdésének a megválaszolásáért a barátaihoz fordult, akik elmondták neki, hogy akkor ér valamit, ha pénze van, ha minél több embert el tud elpáholni. Drogok, alvilág, a heroinig meg sem állt. Később nagy háza lett, feleségek, készpénz, amely majdnem 30 millió forintra becsülhető, félt tőle az egész nyócker. Behajtók behajtójává vált. Alvilági nagykutya lett belőle, ő így válaszolt a kérdésre.

Csaba, képzeletbeli személy. Egyszerű gimnazista, háttere zűrös. A mennyit érek kérdésre jegyei „válaszoltak”. Az osztály, az évfolyam első tanulójává lett. Éjszaka tanult több órát, hogy nehogy becsússzon egy rosszabb jegy.

Mi a baj ezzel?

Mindenki másképp kapja meg a választ. A történetek szereplői nem éltek boldogan, „amíg meg nem haltak”. „A szomjúság megmaradt, a választ nem hitték el.” Példának okáért Tracyben megmaradt a féltékenység, saját fényképeit irigyelte mondván, a retusálás után sokkal szebb. Nem hitte el, hogy ő sokat ér, pedig eljutott arra a szintre, amiről mások csak álmodhatnak. Végül abbahagyta a modellkedést, amíg meg nem találta a választ. Jelenleg tiszteletesasszony egy angliai egyházban.

Puhi a drogok pókhálós világából szabadult. „Te hülye gyerek”, ez a kijelentés, ami reflektálta valódi életét, viszont mindig is ez ellen küzdött.

Csaba, aki tanult mint a gép, újabb és újabb célokért küzdött. Így ment tönkre a barátsága, mivel a társa ugyancsak egy jó tanuló volt, viszont ezt Csaba nem tűrte. Ezek végtelen történetek.

Tankcsapda: „Hiába keresel nyugalmat nem talász.”

A bálványokat másképp hívjuk manapság. Afrodité: szerelem, szex istennője. Rengetegen bálványozzák a szexet, a szépséget. Az álistenek nem adnak nyugalmat, igazi víz szükségelteik. A bálványokat a Biblia hazugoknak nevezi. Nem mondják meg mennyit érsz. Neked mi a bálványod? – tette fel a kérdést az előadó. Van aki úrrá tud lenni a bálványain. Van akinek a tanulás, a kapcsolatok, a másoknak való megfelelés, a munka, a gyülekezeti sikerek a bálványai.

Mit lehetne tenni?

Válaszadót kell találni, aki meggyőz minket az igazságról. Az igazi válaszadó Jézus Krisztus. („Ne féljetek, sok verébnél értékesebbek vagytok.” – Jézus Krisztus). El próbálja oszlatni a félelmeinket. Nagyon értékesek vagyunk, nem csak mondja, ezt sugározta és sugározza azoknak, akik hisznek Benne. Krisztus közelében mindenki azt érezheti, hogy értékes.

Mennyivel vagyunk értékesebbek, 40, 1000 verébnél? Az előadó, Márió szerint nem egy jó kérdés. Jézus úgy érezte, hogy az Ő életénél értékesebbek vagyunk.

Hogyan segít ez rajtunk?

Happy end mind a három történet máig. Felismerték a történet szereplői az értékeiket, mert Valaki az életét odaadta értük. Tracy lelkész lett. Puhi letette a drogot, fiatalokkal dolgozik. Csaba is javult. Ha megértjük, hogy értékesek vagyunk, akkor felszabadít, hogy elfeledhessük ezt a kérdést. Azt viszont nem tudjuk, hogy értékesek vagyunk, mivel amikor rájövünk, akkor már nem foglalkoztat ez a kérdés. Elfogadom önmagam, meg tudom látni, hogy a másik ember mennyit, ér, Isten mennyit ér a szememben. Amikor a legfontosabb kérdés lezárult, már nem zavartatjuk magunkat, és meg kell értsük, hogy az Ő szemében értékesek vagyunk.

Imre István: Az örökkévalóság a hab a tortán

Szüntelenül döntéseket hozunk. Lehet, hogy nem életbevágóak, lehet, hogy még nem életbevágóak. A döntés azt jelenti, hogy állást foglalok. Azt jelenti, hogy ott a két út előttem, és megvizsgálom, hogy melyiken induljak el, és elindulok, és ezt percenként szinte meghozzuk – kezdte előadását Imre István mákófalvi lelkipásztor, aki különböző idézeteket vetített ki, amelyekre a fiatalok reagáltak.

Van az amerikaiakban egy olyan mentalitás, ami bennünk totál nincs meg, ez a nem mérlegelünk semmit, let’s do it. Bízz magadban, mindenre képes vagy, meg tudod csinálni, csak akarjad. Ehhez képest mi körbejárjuk nyolcszor az egyik gondolatot, körbejárom kilencszer a másikat, aztán nem döntök. Az előadó ezt annak a számlájára írta, hogy félünk annak a felelősségétől, hogy döntünk. Ha minden döntés állásfoglalás, akkor tényleg minden döntésnek következménye van. Lehet nem azonnali, hanem időzített, de biztos van.  Sokszor azt hisszük, hogy abban kell dönteni, ami az Isten dolga, néha kivesszük Isten kezéből, ami ránk tartozik, azt lepasszoljuk.  Abban, amiben engem terhelne a felelősség, azt hárítom, nem döntök, mert ha én döntök, akkor én kell tartsam a hátam, ezért másokra hárítjuk a felelősséget.

Igazából nem is dönteni nehéz, hanem aszerint élni, ahogy döntöttem. Az nem működik, hogy elhatározok dolgokat és nem történik semmi. Dönteni nem nehéz, mert az ember, ha egy kicsit mérlegel, akkor lejut egy állásfoglalásra, akkor választ, de aszerint a döntés szerint továbblépni, az kutya nehéz. Egy döntéshelyzet előtt meg kell nézni a döntés összefüggéseit. Két dolog fontos az előadó szerint: mi a gyengesége a döntésnek, amit hozni fogok és mi az erőssége, a másik pedig, milyen lehetőségeket, alternatívákat, kihívásokat rejteget, vagy milyen veszteséggel jár. Minden döntésemben van potenciális vesztenivaló, de nem mindegy, hogy mennyi mellette a lehetőség.

A dolgok mindig úgy alakulnak, ahogy akarjuk, hogy alakuljanak. Bár a résztvevők mind azt mondták, hogy ez a kijelentés hamis, az előadó úgy gondolta, hogy igaz. Állásfoglalását a rezonancia elmélet gondolatával támasztotta alá. Az elmélet azt mondja, hogy ami körülöttünk van, az abból adódik, ami kijön belőlünk. Az emberi agy és a szív erőteljes mágneses erőt bocsát ki.  Árad belőlünk tehát a pozitív, vagy a negatív energia, és az visszahat ránk. Egyszerre vagyunk adók és vevők. Ilyen értelemben az embertől sok mindent el lehet venni, de azt a szabadságjogot nem, hogy eldönti minden élethelyzetben, hogy egy körülményhez hogy áll hozzá.

Ha valami történik veled, ami elveszi a lelki békédet, arról nem biztos, hogy tehetsz, de hogy engeded, hogy elmérgesedjen, az a te kezedben van. A döntésünk azt jelenti, hogy meghatározom saját magamnak, hogy hogy állok hozzá egy pocsék körülményhez.

A közönségből érkezett az a kérdés, hogy az érdektelenség megoldás-e, amire az előadó azt válaszolta, hogy ő ezt úgy éli meg, hogy egyre gyakrabban mondja magának, hogy „engedem hadd menjen.”  Ezt főleg azoknak ajánlja, akik mindent kontrollálni akarnak. Azonban sok élethelyzetben kell hagyni, hogy menjen, nem kell mindenben megpróbálni tartani a gyeplőt, mert én vagyok az Atya Úr Isten. Egy szabadult alkoholista mondta egyszer, hogy két dolgot tanult meg a terápiás otthonban. Az egyik, hogy van Isten, a másik, hogy nem ő az. Ez azonban nem érdektelenség, hanem a legjobb megoldás. A legjobb döntés ugyanis néha az, hogy „ahogy egyik, úgy puffan alapon” engedjük, hogy történjenek a dolgok.

Felejtsd el, hogy a körülményeid áldozata vagy! Nem vagy a körülmények áldozata, ezt tudatosítani kell az agyunkban. El kell dönteni azt, hogy hogy szeretnénk élni, kivé szeretnék válni. Nem sakkfigurák vagyunk, akiket egy hatalmas mester kénye-kedve szerint kiüt-beüt, feketére, fehérre, zöldre fest. A Biblia Istene nem ilyen, nem bábúk vagyunk. Vannak dolgok, amelyek tőlünk függetlenül megtörténnek, a helyzetemet rontani tudom, vagy megtartom azon a szintem, amelyen marad. Az életben a bennünket ért szenvedések 20 százaléka az, ami tőlünk független, a többi 80 a hozzáállás.

Imre István a Péter vízen járása történetéről is beszélt. Elmondta, hogy Péter emberi szemmel nézve nem normális, mert kilép a hajóból, ráadásul el is süllyed egy adott ponton. Azonban mégis Péter nyert, mert a többi tanítvány semmit nem élt át abból, hogy mit jelent (jól, vagy rosszul) dönteni, kiemelkedni a Megváltó által. Minden döntés veszélyes, de előrelépést jelent. Az előadó szerint nagyon nagy dolog megtapasztalni a bukás után a felemelkedést. Krisztusban az a szenzációs, hogy a rossz döntésből is jót tud kihozni.

„Mivel döntésekről volt szó, a végén szeretnék kitérni arra, hogy miért jó cucc Jézus mellett dönteni. Én hármat mondtam el, lehet kiegészíteni, nyilván, ez nem a teljesség igényével fogalmazódott meg. Az első dolog, amiért nekem személy szerint jó volt ezt a galileait követni az az, hogy a hit, az nem egy érzelmi alapú döntés. Éppen azért, ha én megnevelem magam tudatosan arra, hogy nem akkor szeretem Jézust, amikor úgy jön, hogy szeressem.  Nem akkor követem, amikor úgy jön, mert sokszor nem jön. Hanem tudatosan ráállok arra, döntök arról, hogy én követni akarom, akárhogy is érzem magam.” – mondta Imre István. Ha érzelmi alapon döntünk Krisztus mellett, akkor nem mindig érezzük a tüzet. Amikor nem érezzük a tüzet, akkor jön be a ráció. Nem érzés kell hogy legyen a vele való kapcsolatunk, hanem meggyőződés, tudat. A vele való kapcsolat azt jelenti, hogy tudatosan döntök az eszemmel, meggyőződésből követem Őt, akkor is, amikor az első szerelem elmúlt.

Ha Krisztus mellett döntesz, akkor sok más döntésed jól alakul. Másrészt van egy múltunk, amit néha le szeretnénk tagadni, bizonyos időszakokat szeretnénk meg nem történtté tenni, de Krisztus mellett úgy dönthetünk, hogy a múltunkkal tisztában van. Tudja, hogy ki vagyok, mégis szeret. Van valaki, aki nagyon jól ismer, és mégis akar. Emellett van egy tuti jövő. Aki Krisztus mellett dönt, az kap egy olyan földi életet, amelyik nem mentes a nehézségektől, de a kezelési módszeremet változtatja meg, és ez sokat jelent. A keresztyén élet önmegtagadásról és keresztről szól, de az a szenzációs, hogy Jézus azt mondja, hogy hordjuk ketten, de a nagyobb teher az ő vállán van. És végül ad az embernek üdvbizonyosságot is. Ez pedig a hab a tortán, az örökkévalóság. Képletesen megfogalmazva Jézus akciózik, ő fizet és mi kettőt kapunk: egy jó földi életet, és akciósan, ingyen az örökkévalóságot.

Szőnyi Levente: Istent is foglalkoztatják az életkérdéseket

A 14. Függőleges Keresztyén Ifjúsági Konferencia utolsó napján Szőnyi Levente, a szilágysomlyói egyházmegye esperese hirdette az igét a szilágyperecseni templomban az Ézsaiás próféta könyve 55. fejezet 8-9. versei alapján.

„Életkérdések ennek a Függőleges konferenciának a központi üzenete, gondolata, amit itt is olvashatunk és láthatunk. Hiszem azt, hogy nem csak fiatalokat, felnőtteket is érdekelnek ezek az életkérdések. Mindenkinek vannak kérdései, gondolatai, érzései saját, személyes életével kapcsolatban, e világgal kapcsolatban, a múlttal, a jelennel, vagy a jövővel kapcsolatban. Hiszem azt, hogy ezen a hétvégén, ezen a konferencián résztvevő fiatalok sok kérdéssel találkoztak, és bízom benne, hogy válaszokat is kaptak.” – kezdte meg igehirdetését Szőnyi Levente.

A lelkipásztor szerint nem csak minket, embereket foglalkoztatnak ezek a kérdések, hanem Istent is. Isten törődik azzal, hogy kérdéseinkre választ kapjunk, hogy sokat érünk, hogy az életünknek van célja és ő segít ezekre a kérdésekre választ kapni. Az ige gondolatokról és utakról beszél, ember és Isten gondolatairól és útjairól. Megdöbbentő hallani, hogy a mi újaink az Isten gondolataitól olya messze vannak, mint ég a földtől. Van-e értelme az Isten útját keresni, ha úgysem érhetem el? Az ige rávilágít arra, hogy a legnagyobb probléma a gondolatokkal és az utakkal az Isten és ember között, hogy nem ugyanarra gondolunk sokszor. A legnagyobb különbség Isten és emberek gondolatai közül, hogy mi mindig a magunk útját akarjunk járni. A mi gondolataink: a mi utunk, a mi tervünk, a m házunk, a mi családunk, a mi munkánk, a mi földünk. Ezek a mi gondolataink, útjaink. Az Isten gondolatait így szólnak: a te házad, az ember élete, az ember boldogsága. Mi magunkra gondolunk, Isten nem magáéra gondol. Míg mi a saját életünket féltjük, Isten egyszülött fiának életét sem nézte, hanem odaadta nekünk és értünk, ezért különböznek az újaink és a gondolataink.

„Van egy jó hírem, bár különböznek ezek az utak és gondolatok sokszor, mi földhözragadtan, ő pedig mennyei magasságban gondolkodik és tervez, az örömhír az, hogy a cél az út végén ugyanaz. Én is azt akarom, hogy boldog legyek, és Isten is ugyanazt akarja, hogy én legyek boldog. Nem ő akar boldog lenni, mert neki megvan a boldogsága, dicsősége, a hatalma. Ez a cél!” – mondta az esperes.

Isten ugyanakkor azt akarja, hogy rátaláljunk az Ő útjára, ráismerjünk a gondolataira, és rájöjjünk arra, hogy az a javunkra válik és járjunk az Isten útján, éljünk az Isten gondolataiban. Bár keskeny ez az út sokszor letérünk erről, mert nem könnyű megmaradni az Isten gondolatai mellett. Nehéz az ént leradírozni érzéseinkről, gondolatainkról, de ha sikerül áldás születik abból, ha nem csak magamat látom, hanem a másikat is.

Isten soha nem fog megszűnni azt mondani, amit a GPS mond, amikor eltérünk a megadott útvonaltól, hogy újratervezés, mert amíg e testben élünk nem lehetünk tökéletesek, nem hozhatunk mindig jó döntéseket, de nem baj, mert mindig lehet újratervezni. A már rajtunk áll, hogy kikapcsoljuk az életünkből, esetleg lehalkítjuk, vagy igyekszünk meghallgatni. Ha ez utóbbi mellett döntünk, akkor vállalni kell, hogy naponta, hetente halljuk azt, hogy újratervezés, hogy kiléptük az Isten vonzásköréből. Isten szavától nem kell megijedni, mert ő a boldogságunkat keresi. Mi földi eszközökkel keressük a boldogságot, Isten azonban tudja, hogy a belső béke, hit, reménység, amit ő ad, nyújt a szívünkben, azok boldogítanak bennünket.

Isten úgy vezet bennünket az Ő útján, hogy tanítványokká tesz. A hogyanra, a mikéntre két válasz van: egyrészt Istennek van egy észrevétlen, láthatatlan vezetése. Másrészt vannak konkrét látható, hallható, érzékelhető vezetései is Istennek: a Biblia, amelyben az Ő szavát olvashatjuk. Van még egy másik eszköze is Istennek, ez pedig a hívő ember példája. Jézus Krisztus pedig a legfőbb példaképünk, éppen ezért rá kell tekinteni, őt kell követni.

Isten a mennybe akar elvezetni a Krisztis útján, a cél pedig a mennybe jutni. Mennybe jutni csak a Krisztus útján vezet, amely négy fő stációból áll: nagypéntek, húsvét, áldozócsütörtök, virágvasárnap – zárta prédikációját Szőnyi Levente, aki azt kívánta a fiataloknak, hogy ezeket a válaszokat vigyék magukkal haza, Jézus Krisztus életét tekintsék követendőnek, válasszák az Ő útját, az Istennek való engedelmességet, mert ez a boldogság és az öröm titka.

Vélemény, hozzászólás?