Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Advent tükrében karácsonyig

Advent tükrében karácsonyig

Elek György

Advent idején sokszor hallod te is: akkor élnénk igazán helyesen, ha a szeretetet nemcsak az ünnepnapokon, hanem az év többi részében is át tudnánk élni, át tudnánk érezni önmagunkkal és embertársainkkal szemben egyaránt. Vajon mi az a nagy titok, amelynek a birtokában képesek lennénk a karácsonykor megszületett megváltó Jézus igazi örökségét, a valódi szeretetet megteremteni az év bármely napján, életünk bármelyik pillanatában, nem csak a születése napján?

FELKÉSZÜLÉS. Az adventi időszak lényege, hogy felkészülj a karácsonyra. Mondhatjuk azt is, hogy az adventi időszak egy magas szintű szellemi beavatás, egy belső folyamat, amelynek eredményeként egy olyan lelkiállapotba kerülsz szentestére, hogy tökéletes módon érzékelheted a szeretetet.

A mai világban ez a felkészülés a karácsonyi bevásárlásokra szűkült, azaz csak a fizikai világodra koncentrálsz. Össze tudod-e számolni, hány óra, hány nap fárasztó munka eredménye, hogy elérkezzen a karácsony?

Minden karácsonyt azért vársz, hogy megszerezd a betlehemi láng egy kis szikráját. Minden advent idején keresed a világ világosságát. Ez a fény nem az, ami egy ideje beragyogja az utcákat és a házakat, ez a fény nem vakít, nem kápráztat el, nem erősödik, nem gyengül: ez a fény örök, és mindig ugyanúgy ragyog. A betlehemi láng több mint kétezer éve lobbant fel, és amiatt nem alszik ki azóta sem, mert ősök adják át utódoknak, hogy megmaradjon és elterjedjen az egész világon. A betlehemi lángot a lélek melegíti, a lélektől kapja a fényt. Az ősök a lelkiségét viszik át az utódoknak, az utódok pedig a lélek tüzét viszik tovább.

Karácsonykor te is vágysz a díszes otthonra, a terített asztalra, ajándékra, és ez valahogy így lenne tökéletes. A karácsony mégis akkor igazi, ha a lélek lángja ragyogja be a házat, a legszebb ajándék pedig a szeretet. Minden karácsony akkor áldott, ha a betlehemi lángból minél több ember számára el tudsz juttatni egy-egy szikrát te is.

HÉTKÖZNAPOK. Az élet nemcsak a nagy eseményekből, a nagy ünnepekből áll, hanem a hétköznapi, apró örömökből is: szeretteid közelségéből, az arcok érintéséből, a kezek szorításából, egymás felemeléséből. Mert bármilyen nagy teher szakad rád a hétköznapi küzdelmekben, neked meg kell találni a járható utat a megoldások felé. Egyre többen vannak, akik úgy érzik, hogy számukra minden út járhatatlan. Ezért jogos a kérdés: lesznek-e a jövőben útépítők és útmutatók? Lesznek-e még emberek, akik úgy tudnak hinni, hogy hitük szikrájával másokban is lángra lobbanthassák a hitet? Mert meg kell tanulni hinni azt, hogy lehet tisztességben, őszintén és igazságosan élni. Hinni kell, hogy értékeink és kultúránk nemcsak kincs, hanem megtartó erő is. Szükség van az életben az anyagi biztonságra, de az anyagi jólét semmit sem ér, ha nem talál otthonra a lélek. Addig nem lesz békesség ezen a földön, amíg a szeretet uralma el nem érkezik. Addig nem lesz igazság, boldogság, megelégedés, amíg az emberi cselekvés legfőbb mozgatóereje nem a szeretet. Mert a szeretet az egyetlen pozitív energiaforrás ezen a világon, amely jóvá tudja változtatni a rosszat, igazzá az igazságtalant, békévé a háborúságot és szabadsággá a rabságot. A karácsony célja az, hogy ezt eszünkbe juttassa, amikor egymást átöleljük a karácsonyfa melletti gyertyafényben.

ÜNNEPEK. A karácsonyt ünnepelni sokféleképpen lehet. A karácsony ünneplése elárulja, hogy ki vagy. A karácsonyt ünnepelni igazán csak gyermekszívvel lehet. Jézus szavai jutnak eszembe: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be az Isten országába.” (Máté 18, 3) Milyenek a gyermekek? Milyenek voltak Jézus korában, és milyenek ma? Ők mindent elhisznek, amit a felnőttek mondanak nekik. Ők hisznek az angyalokban, hisznek a kis Jézusban és hisznek mindenben, amit a felnőttektől látnak és hallanak. De minden gyermeknek el kell jutnia a kisgyerekkortól a felnőttkorig. Meg kell tanulniuk, hogy a csodák csak a gyerekkorban adottak, felnőttkorban már nekik maguknak kell csodát teremteniük. Sajnos nagyon sok felnőtt legnagyobb hibája nem az, hogy nem tanul meg csodákat művelni, hanem a gyermekhitet, a gyermekkorban kapott csodákat is tönkreteszi, a kis Jézus sokakban nem nő fel Megváltóvá. A karácsony egy kezdet, egy lehetőség, amivel élni kell. A karácsony megünneplése elárulja, ki vagy. Elárulja, hogy a megváltás ígéretétől annak beteljesedéséhez haladsz életeden át, vagy csak a földi élet örömeit keresed. Vagy még azt sem?

Karácsonykor te is elmész a templomba, mint nagyon sokan, akik máskor nem igazán vágynak a hívek közösségére. Ha csak formaságból is, de ott vagy az Isten házában, mert valahol felszínre jön a tudatodba: nem lehet karácsonyt ünnepelni úgy, hogy ne érezd át az ünnep valódi misztériumát. Sokan vitatják, hogy a mai karácsonyok mennyiben hasonlítanak és mennyiben térnek el a régi és a régebbi karácsonyoktól, mit jelentett akkor és mit jelent most az ünnep. Arról már hírt adtak, hogy minden eddiginél többet költöttek az emberek karácsonyi ételekre és ajándékokra. A karácsony üzenete nem ugyanaz az idősebb és a fiatalabb nemzedékek számára. Annak ellenére, hogy karácsonykor megtelnek a templomok, a valóság az, hogy az egyház szerepe csökken. Ennek hátterében az identitásválság, az erősödő tekintélyrombolás, a közösségektől való eltávolodás (az elmagányosodás) áll. A modernnek nevezett, de a tudást és érzelmi alapokat háttérbe szorító, a lelket eltorzító értékrendet vállaló önkifejezés megvakítja az ünnepváró, ünnepelni szándékozó embert. A legutóbbi népszámláláskor a társadalom nagy része vállalta, hogy valamelyik egyházi felekezethez tartozik, de kevesen gyakorolják a vallásukat. A vallásosság nagy mértékben függ attól, hogy az illető személy milyen közösségben nevelkedik. Ma már a legjobb családi példa sem mindig elegendő, hogy egy fiatal úgy megerősödjön otthon lelkiekben, hogy képes legyen legyőzni a külső hatásokat. Sokkal nagyobb hangsúlyt kellene helyezni az egyházközösségekben a vallásos nevelésre, azt pedig jobban össze kellene hangolni az iskolai hitoktatással. Sokak számára a vallásosság kezd hagyományőrző tevékenységgé válni — nagy hangsúlyt helyeznek a keresztelőre és az egyházi esküvőkre stb. —, van egy kezdet, de elmarad a folytatás. Vannak magukat hívőnek valló emberek, akik számára úgy múlik el a karácsony, hogy annak a történetéről szó sem esik, csak az ételkészítés, a vendéglátás és az ajándékozás jelenti az ünnepet.

FELISMERÉS. Advent idején felismerheted, hogy nincs helye a kétségbeesésnek, a csalódottságnak, a reménytelenségnek a karácsonyt váró, hitben gazdag emberben, hiszen a karácsony lényege az, hogy valóra válik a prófétai ígéret: „Nem lesz mindig sötét, ahol most szorongatás van.” A szeretet erejének számodra is megvan az üzenete, amely az örök érvényű erkölcsi értékekre nyitott embert megérinti. Bár egyre távolabb kerül — időben és lelkiségben — a világ a több mint kétezer éves misztériumtól, a csillagszórók és a fényjátékok hatása nem nyomhatja el az üzenetet.

Az ünnep közeledtével neked is eszedbe jutnak a régi karácsonyok emlékei. Hideg telek, régen elhunyt családtagok, nagyszülők simogató keze, szemüknek meleg pillantása jelenik meg előtted az emlékezet örökkévaló ragyogásában.

A karácsony a szeretet ünnepe, a szeretet pedig művészet. Lehet, hogy a szeretet lényegét eddig te is abban láttad, hogy téged szerettek, és nem abban, hogy te szerettél másokat; nem abban, hogy tudsz adni valamit, amivel szeretetet váltasz ki, hogy valakit képessé tegyél a szeretetre. Lehet, hogy eddig így volt, de a karácsony téged is ráébresztett, hogy ezentúl ne így legyen. Advent idején ráéreztél, miként érheted el, hogy téged szeressenek, hogyan legyél szeretetre méltó. Ha nem így történt, hiábavaló volt az advent, értelmetlen a karácsony. Lehet, hogy a karácsony hagyományaiban ápolt értékek ma már csak üres szavak? Te ne hidd el, te ne csald meg magad! Ne próbáld hiányérzeted kielégítetlen szükségleteit enyhíteni ezen a néhány napon! Döntsd el: tudsz-e, mersz-e válaszolni a karácsonykor felmerülő kérdésekre?!

A karácsonyt elsősorban a család ünnepének kell tekinteni, vagy megpróbálni annak tekinteni. Az egyre fényesebben kivilágított környezet már nem a szeretet fényét, hanem az árura váltott társadalmi értékek reklámját hordozza. A szeretet mint érték a magánszférába szorult. Az emberbaráti szeretet, ami a társadalom alapja kihalt vagy a szegény emberek luxusa lett. A világ választásra kényszeríti az embereket: etikusak leszünk és humanisták,  esetleg örökre szegények, vagy beállunk a szeretet nélküli önzés világába, ahol mindenki csak a saját hasznát keresi. De karácsonykor tanuljuk meg örökre: ahol nincs érdek nélküli szeretet, ott csak az önszeretet elcsavart formája létezik, az is csak egy ideig. Egész gazdasági és társadalmi rendszerünk a szeretetlenségre épül. Ha komolyan vesszük a szeretetet mint az egyetlen valós választ az emberi lét kérdéseire, arra a következtetésre fogunk jutni, hogy mindennapi életünkben lényeges változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a szeretet művészete a mi életünkben is kifejeződjön.

Karácsonykor sokan kívánnak áldott ünnepet. Ugyanezt kívánjuk mi is. Ha azt akarjuk, hogy áldott legyen az ünnep, kell tudni, mi az, ami miatt az áldás elmarad.

KELL A VÁLTOZÁS. Voltak adventek, amikor te is érezted, hogy kell a változás, akartad is, de valahogy képtelen voltál, nem volt erőd, döntöttél, de döntésed nem tudtad végrehajtani. Különös dolog ez. Az ember folyton arról álmodik, hogy változtat dolgokon. Vágyik a változásra, mert jobbat-szebbet akar, míg rá nem jön, hogy kevés csak álmodni róla, kevés csak vágyakozni, még akarni is kevés, a döntés sem elég. Valaminek történnie kell, ami kényszerít, ami elől nincs menekvés, nincs magyarázat, nem mondhatod, hogy nincs időd.

Voltál már úgy: érezted, hogy most van itt az idő, itt a lehetőség, látszik a kiút, látszik, hogy át lehet ugrani a szakadékot, le lehet győzni minden eléd kerülő akadályt. Tudod, hogy minden akadály előtt van dobbantó deszka, csak észre kell venni azt, fel kell ismerni, meg kell találni, és ahhoz, hogy rábukkanj, ébernek kell lenni, figyelni kell folyamatosan, mikor van ott a legjobb pillanat.

Voltál már úgy: azt mondtad, van még időd, jöhet még jobb lehetőség, hogy találkozhass a Messiással. Mielőtt lépnél, százszor meggondolod, mert nem lenne jó, ha hibás lépést tennél, ha rosszul döntenél, mert ki tudja, mikor adatik meg ismét az újrakezdés lehetősége. Nem lehet folyton újrakezdeni, nem lehet mindig újraindulni, mert a sors akár „hetvenhétszer is” lehetőséget ad a megbánásra, az újrakezdésre, de a való élet — amiről folyton álmodsz, amire vágyakozol — onnan indul el, amikor végképp eldöntöd, hogy mit akarsz. Amikor megtalálod az utad, ami a te utad, amelyen azzal jársz, akit te választasz ki útitársnak.

Voltál már úgy: volt elég erőd a változáshoz, de nem volt elég hited. Hit kell a változáshoz, hit, ami megtartja a falakat, mert hiába építesz falakat Kőműves Kelemenként, hiába keversz hétköznapjaidba mulandó dolgokat, ha azok nem fogják össze mindennapi tetteid, kimondott szavaid, életjelekre utaló érzéseid. Hinni kell abban, hogy egymást öleli át a test és a lélek; hogy aki fogja a kezed, az a lelked is átöleli, csak meg kell érezni, fel kell fedezni, magadhoz kell kötni.

Azért voltál már úgy, hogy álmodtál, vágytál, valami mást akartál, mert nem tudtad hinni, hogy csak az marad meg, amit magadban őrzöl, amiről hiszed, hogy csak az az egy van, ezért kell vigyázni rá. Ezért kell vigyázni, hogy az történjen, ami miatt időben bekövetkezik a változás, de azzal nem ér véget, ott kezdődik el az út.

A NAGY TITOK. A nagy titok abban van, hogy nincs titok — tartja a régi mondás. Mi a titka a Megváltó megszületésének? Ma már tudjuk, hogy az emberi sors nagy titkai az emberi kapcsolatok gazdagságában rejlenek, csak meg kell találni a lehetőségeket a kapcsolatok működtetésére. Igaz, a nagyvilág egyre tágabbra nyíló kapui egyformán ígérnek pozitív és negatív lehetőségeket, de sok az útvesztő, az emberek pedig boldogságra, igazságra, örömteli és értelmes életre vágynak. A megnyíló kapukon át nagyon sok olyan út is vezet, amelyeken haladva nem lehet megvalósítani az álmokat, azon minden megfakul, értelmetlenné válik. A Megváltó mindenki számára kezet nyújtott, de kevesen fogadták a kézfogást. Ma már még kevesebben. Mi ennek a titka? Hány karácsony kell még elmúljon, amíg felszínre kerül ez a titok?

Feltűnt-e már számodra, hogy megpróbáltál arról beszélni, amit nem tudsz; többre vágytál, többet akartál, mint ami erődből telik; meg akartad fejteni a megfejthetetlent, megérteni az érthetetlent, de nem mindig sikerült. Az emberi kapcsolatok gazdagságának elérése ugyanolyan nehézségekkel jár, mint a szociális problémák megoldása. Mint sok más korproblémát, ezt sem a politika fogja megoldani, hanem a civilizáció, és itt már újabb probléma jelentkezik, ugyanis a civilizációhoz vezető utat a politika kellene hogy járhatóvá tegye. Vagy a hit.

Feltűnt-e már számodra, hogy az emberi kapcsolatok olyan romosak, mint nagyon sok középület? Karácsonykor hogyan lehetne tisztességes és becsületes eszközökkel új arcot adni egy omladozó társasháznak, új alapot akár a legkisebb emberi közösségnek? Új arcot lehet adni egy omladozó épületnek, ha úgy kívánják az érdekek. Új közösségeket lehet teremteni, ha bezárod és jól kidolgozott eszközökkel irányítod az egyéneket, hogy önként vagy kényszerből szolgálják a közösségeket.

Feltűnt-e már számodra, hogy az adott, a felkínált lehetőségek nem mindig fejtik meg a nagy titkokat? A megfejtés valóban az, hogy nincs titok, mert a titok bennünk — bennem, benned — rejlik. Titok az, amit elrejtesz, nem vállalsz fel, amit nem élsz meg, amennyivel több vagy kevesebb vagy nem csak mások számára, a magad életében is. A problémák nagy részét emberi mulasztások okozzák. Feltűnt-e már számodra, hogy sorsod alakulásában hányszor okoztak már nehézségeket mulasztásaid? Pótolhatatlan mulasztások, amelyek növelik a tétlen időt, a nagyvilágra nyíló ablakot, ami növeli a lehetőségeket, de a teret is, amelynek részleteiben könnyen elveszhetsz, könnyen elveszhetünk.

MI AZ ÜNNEP? Azt kérdezted tőlem: számomra mi az ünnep, mikor, mit ünnepelek és hogyan? „A lesújtottaknak minden napjuk rossz, a jókedvű azonban mindig ünnepel” — olvashatjuk a Példabeszédek könyvében (15, 15), felismerve, hogy az ember szemléletmódjára és érzelmi állapotára utalnak ezek a szavak. Aki le van sújtva, az lehangoló gondolatokban mélyül el, azokban bolyong, és emiatt a napjai rosszak, vagyis szomorúak. Míg a jókedvű ember igyekszik a jó dolgokra összpontosítani, ami táplálja az örömét, így képes mindig ünnepelni. Az ünnep szeretetadás, amire nem kell felkészülni, az van akkor is, ha nem villogtatjuk, ha csupán érezzük a jelenlétét. Nem életmese, amit folyamatosan mesélünk önmagunkról, hitvallásunkról, álmainkról és céljainkról, félelmeinkről és fájdalmainkról, kudarcainkról és győzelmeinkről.

Az ünneplés módja segíthet a külső világban megélt rendet belső élménnyé emelni. Ez az igény örök érvényű. Az ünnep nemcsak úgy élhető meg, hogy visszasírjuk a múltat, megpróbálunk elmenekülni a jelen nehézségei elől egy biztosnak hitt, de a valóságtól teljesen elrugaszkodott jövő felé, hanem úgy is, hogy végiggondoljuk, az adott idő milyen feladatra alkalmas, milyen irányba tudunk lépni, mi az, amit elérhetünk.

Ünnep az is, ha süt a nap, de ünnep az is, ha havazik. Ha eljön a reggel és ha békésen lenyugszik a nap. Ha az újság nem közöl rossz híreket. Ha vidám arcokat látok és ragyogó szemeket. Ha valaki megfogja a kezem, hozzám hajol és megsimogat. Az ünnep az, ami nem zárkózik el a hétköznapoktól, de azzal, hogy ünnep, egy megszokott hétköznapnál sokkal többet jelent. Ünnep az, amikor senki sem hallgat körülöttem, ebből adódik, hogy ünnepelni nem lehet egyedül. Nem ünnepelhet az sem, aki sokadmagával van egyedül. Te is tapasztalod: nem az az ünnep, amikor megérkezik valaki, akire vársz, hanem az, ha nem megy el, és te sem akarod, hogy elmenjen. Aki szeretetadással ünnepel, az kerüli a külsőségeket, az belül ünnepel. Megkérdezheted tőlem, hogy számomra mi az ünnep, de úgysem az a lényeg, hogy mit válaszolok, hanem az, ami ott van az arcomon, a szemeimben, a mozdulataimban, a lelkemben.

citáció

… a szeretet az egyetlen pozitív energiaforrás ezen a világon, amely jóvá tudja változtatni a rosszat, igazzá az igazságtalant, békévé a háborúságot és szabadsággá a rabságot.

Az ünnep szeretetadás, amire nem kell felkészülni, az van akkor is, ha nem villogtatjuk, ha csupán érezzük a jelenlétét.

Szóljon hozzá