Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / A hármas határtól az ezeréves határig

A hármas határtól az ezeréves határig

Élményekben gazdag hétvégét éltek meg a Szárazberki Lehaljó Rozmaring néptánc- és népdal csoportjai augusztus 21-23 között, akik egyházi kórusműveket, illetve szatmári népdalokat és táncokat vittek magukkal Csángóföldre, melynek végső állomásai a gyimesbükki 30. vasúti őrház, a Rákóczi vár romjai és az ezeréves határ voltak.

A néptánccsoport tagjai már augusztus 20-án megtartották a főpróbát, amikor a Lázári Keresztyén Generációk Egyesület meghívására a községközpontban lezajlott államalapító ünnepen tanúi lehettek nemcsak az újkenyér megáldásának, hanem annak tápláló ízének is. A kora esti órákban véget érő ünnep után nem maradt más, csak a népviselet becsomagolása, hiszen egy rövid alvást követően, péntek kora reggel izgatottan gyülekeztek felnőttek és gyerekek a református templom előtt azért, hogy Ilonczai Zsombor lelkipásztor vezetésével elindulhassanak a hármas határtól az ezeréves határig. Útközben hosszabb pihenést tartott a csapat Marosvécsen, ahol Pataki Levente, szatmári származású lelkipásztor bemutatta a települést, a lélegzetelállító szépséggel bíró református templomot, a települést korábban birtokló Kemény család évszázados történetét és a trianoni békeszerződést követő erdélyi irodalmi életünket meghatározó kastély múltját és kibontakozó jelenét. A nap végén birtokba vehettük szálláshelyeinket (Borospataki Skanzen), majd a vacsorát követően kellemes beszélgetésre került sor, kipihenve az utazás fáradalmait. Szombaton csapatunk kellemes napsütéses reggelre ébredt, a napsugár beragyogta a gyimesi havasokat, és a Boros patak völgye igazi tündérkertet tárt elénk. Utunk második napján a környék településeire jutottunk el: Gyimfelsőlok, Gyimesbükk, Csíksomlyó és Csíkszereda látványosságait tekinthettük meg. A nap legfelemelőbb momentumára este került sor, amikor előkerültek a szoknyák, cipők, csizmák és kalapok, a leányok fonták hajukat és a hivogató mezőségi ritmus jelezte, hogy fújják a gyülekezőt a csárdában, lehet készíteni a lábakat és a hangokat, a padlódeszka próbára kész. A szárazberkiek bemutatták tudásukat, ami teljesen elbűvölte a helybélieket, de ugyanakkor sikerült ismeretünket és tudásunkat gazdagítani, hiszen a csángó egyházi és népi kultúra cseppei lelkünk táptalaján találtak helyet. Vasárnap Isten Igéje köré gyülekeztünk, amikor a Mindenható a Sámuel első könyve 3. részének 1-9 versei alapján biztatott és adott reményt, egy olyan háromezer esztendővel ezelőtti esemény leírása alapján, amikor az ifjú Sámuel silói szolgálata alatt az emberi hanyagság következtében “ritkaság volt az Úr igéje,” mert Éli főpap a világ kívánságára mondott igent, engedve fiai és népe bűneinek, ami a nemzet és vallás hanyatlásához vezetett. A mai hasonló Isten ellenes Európában nagyon fontos szerepet kapnak a szülők és nagyszülők, hogy mit adnak át gyermekeiknek. Államalapításunk ünnepe, Borospataka, az ezeréves határ, az esti beszélgetések, hagyományaink megélése és gazdagítása arra buzdítanak, hogy megértsük, amit Isten Sámuel szolgálatával tett, és amit Ravasz László püspök megfogalmazott: “Nemzetednek akkor használhatsz a legtöbbet, ha kész egyéniséget bocsátasz szolgálatra, és kész egyéniség csak akkor lehetsz, ha Isten és nemzeted szolgálatában találod fel életcélodat.” Kortól függetlenül felvállaljuk-e ezt az üzenetet?

A déli órákban kissé szomorkásan hagytuk hátra csángó barátainkat, de tudtuk, hogy utunk még gazdag élményeket rejt, hiszen Csomafalva, Libán, Szejkefürdő és Parajd nosztalgiái és páratlan szépségei várnak. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani állandó támogatóinknak, akik nélkül tevékenységeinket nem tudnánk ilyen minőségben kifejteni: Csoóri Sándor Alap, Communitas Alapítvány, Bethlen Gábor Z.R.T, Lázári Polgármesteri Hivatal és a lelkes “szárazberki nagycsalád” tagjainak jövedelmi adójának felajánlása.

Szóljon hozzá