“Azután így beszélt az Úr Mózeshez és Áronhoz: Izráel fiai mindnyájan a maguk hadijelvénye körül táborozzanak,
nagycsaládjaik jelvényeivel ellátva, a kijelentés sátorától távolabbra, körös-körül táborozzanak.”
(4Móz. 2,1-2)
Elolvasni: 4Móz. 2
A mai igeszakasz kicsit száraznak tűnik, és úgy érezhetjük, hogy a mi életünkre nézve kevésbé hordoz használható üzenetet. Ám mégsem szabad figyelmen kívül hagynunk, már csak azért sem, mert a fejezet elején a szentíró közli, hogy itt maga az Isten szól. Szólt Mózeshez és Áronhoz, és hiszem, hogy szól hozzám és hozzád is kedves olvasó. Azért fontos ez az isteni szó, mert ez vezette Izráel népét a pusztai vándorlás során, és nemcsak vezette, de meg is tartotta őket.
Izráel pusztai vándorlása, példaértékű az újszövetségi nép számára. A sátorozás képe kifejezi élethelyzetüket: ez csak átmeneti szállás. Ezért üzenet számunkra is, mert míg a választott nép útja az ígéret földje felé vezetett, addig a mi utunk a mennyei haza felé. Gondoltál már erre testvérem? Arra, hogy ez az élet csak vándorút! A szentírás szerint két megérkezési lehetőség van: az egyik az Isten országa, a másik a pokol. Megérkezésünk helyszíne attól függ, hogy kinek a vezetése alatt állunk.
Izráel fiainak Isten felajánlotta az Ő vezetését, és ma az az örömhír számunkra, hogy ez az ajánlat nekünk is szól. Hogyan vezette őket? Törvényei és rendelései alapján. Ha végigolvassuk az egész fejezetet, látjuk, hogy mindenkinek megvan a szigorúan meghatározott helye. Erről beszél Pál apostol is Athénban, amikor arról tanít, hogy Isten elhatározta az emberek rendelt idejét és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent. Csak úgy lehet rend az életedben, a családodban, a házasságodban, ha az isteni rendben a helyeden vagy. Hol a mi helyünk? A szent sátor körül. Akkor vagyunk a helyünkön, ha Isten középen van az életünkben, ha Ő a legfontosabb számunkra, ha az Ő akaratát keressük, és annak feltétel nélkül engedelmeskedünk. A mi engedelmességünknek az a jutalma, hogy Isten úgy őrzi az övéit, mint szeme fényét.
A pusztai körülmények között élve, nem egyszerű haladni, mert magunk is szoktunk zúgolódni, lázadozni, követelőzni, Isten azonban helyünkre állít. Megtörténhet az is, hogy külső vagy belső támadás ér bennünket, de ha szenvedünk is, átélhetjük azt a csodát, hogy az Úr, mint jó Pásztor előttünk megy, vezet és megtart minket. Haladjunk hát a Tőle kiszabott módon, hogy az Ő vezetése által mi is eljussunk az ígéret földjére, mely számunkra nem más, mint a Mennyeknek Országa. Ámen.
Nagy Róbert,
Apa