Kezdőlap / Gondolatok / Varga László: Miért adjam a gyermekemet magyar iskolába?

Varga László: Miért adjam a gyermekemet magyar iskolába?

Forrás: Studiosus Theologiae
Több színmagyar szülőt megkérdeztem: Miért adta gyermekét román iskolába? A válasz mindig az volt: Hogy érvényesüljön. Az egyiket megkérdeztem: Na és mi lett a fiából? Szobafestő – volt a válasz. Azt már őszinte csodálkozással kérdeztem: És magyar iskolából nem lehetett volna szobafestő? Az emberek nem szeretnek gondolkozni. Mielőtt egy fontos kérdésről döntenénk, nem árt végig gondolni a lehetőségeket ahelyett, hogy a szomszédasszony bölcs tanácsai alapján döntsünk a gyermekeink sorsa felől.

Ha idegen iskolába adjuk gyermekünket, az soha abból a környezetből kikerülni nem fog. Olyanok lesznek a barátai, a szerelmesei, a házastársa. Neki magának is könnyebb lesz az idegen nyelven beszélni, még azt sem fogja megtanulni, hogy kell szerelmet vallani magyarul. Gyermekeivel is a házastársa nyelvén fog beszélni, s milyen jó érzés lesz a Nagymamának, ha még beszélni se fog tudni az unokájával. És milyen jó érzés lesz az anyjának, ha a fia olyan környezetbe fog kerülni, ahol megtanulja és majd oda is vágja: Ha tudnám, hogy melyik vércseppem származik a bangyina anyámból, kiengedném magamból! Mert én lelkipásztorként nem egy esetben hallgattam hasonló szülők keserves sírását. De nézzük az érvényesülés kérdését, ma, amikor minden téren a versenyképesség a legfontosabb. Mindenki tudja, hogy a magyar iskolák sokkal alaposabb tudást adnak, mint a többiek. Diákként anyanyelven a nagyobb tudást is könnyebben tanulja meg az ember, mint idegen nyelven. Ez nem mindig vehető észre, mert a román iskolákban sokkal könnyebben adják meg a jó jegyet, s a szülő boldog, ha a fia tízest kap, s nem nézi, azért kapta, mert keményen tanult, vagy mert ott az a szokás. A magyar iskolában jól megtanítják románul is beszélni, tehát két nyelvet fog tudni, ami kétszeres érvényesülést jelent. Ha valahol azt nézik, ki tudja a munkáját jól elvégezni, nem az iskoláját kérdezik, hanem a hozzáértését. És ha itt nem talál kedve szerint való munkát, más országban nincs keresnivalója, Magyarországon nincs helye, Nyugaton meg a cigányok úgy elvették az ország becsületét, jól meggondolják, hogy napszámosokon kívül kit engednek be egy bizalmasabb állásba. Régebben lehet, hogy jobban érvényesült a gyermek, ha románul tanult, de mára már megfordult a helyzet. Ezen is jó elgondolkozni.

Ha pedig a szülő nem csak arra gondol, hogy hány lejt keres majd a gyermeke, hanem arra is, milyen becsülete lesz a társadalomban, akkor kell igazán meggondolni a dolgot. Mert hiába tanult mindent románul, a román társaságban mindig idegen marad. Elég, hogy együtt nézzenek egy futballmeccset, hogy kiderüljön az idegensége. Ha magyar társaságba kerül, nem fog tudni beleszólni egy beszélgetésbe, mert se egy vershez, se egy történelmi vagy politikai kérdéshez nem tud hozzászólni, egy szerelmes levelet nem tud megírni, a hibáit kinevetik, ott is idegen marad. Ez még akkor is tönkreteszi az életét, ha éppen pénz dolgában sikerülne jobban érvényesülnie.
Kedves szülő, ezeken tessék elgondolkozni, nem csak a szomszédasszony bölcsességén.
Varga László, nyugalmazott református lelkipásztor

Szóljon hozzá