Kezdőlap / Nincs kategorizálva / 2011. április 2.

2011. április 2.

Zsolt 6,3a

„Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam”

 

A Zsoltárok könyvének hatodik imádságát, a bűnbánati zsoltárok sorában az elsőt, úgy is olvashatjuk, mint egyfajta SOS zsoltárt. Mert ebben már nem csak az űzött ember segélykiáltása hangzik el, de a versek mögött ott sejthető az elkövetett, de megbánt bűn, az elszenvedett betegség, az űzők szorításában való vergődés.

Ez az egy gondolat: „könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam” az összeroskadó ember, a zuhanó lélek segélykiáltása. Nem csak arról van itt szó, hogy a lélek betegsége érezhető, testi fájdalomként jelentkezik, hogy háborog a lelke; az összecsuklás pillanata fogalmazódik versbe. Biztosan láttunk már elaléló embert. A tehetetlen test pillanatok alatt csuklik össze, magatehetetlenül, még fogódzó után sem kaphat. Ha észrevesszük, utánakapunk, a tehetetlen test súlya bennünket is magával ránt.

Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam! Mikor volt ez a te imádságod testvérem? Mikor imádkoztál így a házastársadért, a gyermekedért, szolgatársadért, egy gyülekezeti tagért. Mi kevesek vagyunk, hogy az elbukó embert elkapjuk, esését felfogjuk. Egyedül Isten nyúlhat a hónunk alá, egyedül Jézus tud kiemelni-ahogyan kiemelte Pétert-a habokból. De a mi dolgunk-is-az ilyen embert Elé vinni!

Varga Botond,

Szatmár-Láncos, slp.

 

Szóljon hozzá