” s megk rd t Pil tus: Te vagy- a zsid k kir lya? pedig felelv n, monda n ki: Te mondod.” (Mk 15,2)
Amikor a csend besz lni kezd. A nagyp nteki jelenetsorban mik zben mindenki ny zs g, a h tt rben szakadatlanul folyik a szervez s, r galmak terjeszt se, megveszteget s, hazugs gok kital l sa, J zus csendes m lt s ggal hallgat. Csak akkor sz lal meg, amikor azt valami miatt sz ks gesnek tartja. J zus, az sszevert, megal zott s gyal zott fogoly isteni fens ggel s valami utol rhetetlen m lt s ggal van jelen s hallgat. Te tudod, mikor kell megsz lalnod, s tudod, mikor kell hallgatnod? Tal n hozz vagyunk szokva ahhoz, hogy megmondjuk a tutit. Biztos, hogy helyes az amit olyankor mondunk? Tanulj att l, aki a legm lyebb helyzetben s k pes volt arra, hogy a csend ltal is fontos dolgokat zenjen.
Pil tus rdekl dik J zust l: a zsid k kir lya vagy? s erre j n ez a h v s v lasz: te mondod. Lehet, hogy te is rdekl dsz ma: m sok kir lya-e J zus? Ha m sokat vezet, ural, akkor mi rt van annyi gonoszs g a vil gon? Mi rt nincs igazs g? S a csendben ma ink bb azt k rdezi t led ez az Ige: a te kir lyod-e J zus? S ha igen k sz vagy-e szerinte val letet lni, szeretni, szolg lni, j t cselekedni. Akarsz az eszk ze lenni? men!
R cz Ervin,
Erd d