“Mert m , a v ros ellen, a mely az n nevemr l neveztetik, az ellen veszedelmet ind tok, ti pedig eg szen megmenek lt k- ? Nem menekesztek, mert n fegyvert hozok e f ldnek minden lakos ra, azt mondja a Seregek Ura.”
(Jer. 25,29)
Ha nem ismern m az “embert”, ha nem tudn m milyen hazug, lnok s rosszakar , milyen b nt l fert z tt s menthetetlen, (de ismerem, s sajnos magam is ilyen vagyok sokszor) azt mondan m? Isten t l szigor , t l kem nyen fogalmaz, s t lreag lja ak r a “vil g” ak r “n pe” hitv nys g t, istentelens g t, hib it s b n t.
Ha nem ismern m Istent, csak gy fut lag, rettegn k t le, hisz aki ilyeket mond s tesz is, – hisz a jeremi si pr f ci k beteljesedtek – att l f lni, rettegni kell, mert nem csak elpuszt that, de el is puszt t. mde szerencs re ismerem t. Tal n jobban is ismerhetn m, s am g lek mindig lesznek titkai el ttem, de vannak kijelent sei is. S az Ig j n kereszt l azt jelentette, ki, hogy b r iszony an haragszik az elk vetett b n k rt, de szeret is. Nagyon szeret s ppen ez rt haragszik, mert f lt, mert f lt n szeret Atya, nem csak Teremt Asr, hanem Gondvisel Atya is, akinek sz m t, hogyan lsz, aki “belehal” mikor l tja, hogyan teszed t nkre az leted napr l napra. A sz szoros rtelm ben BELEHALT, Fi ban az Asr J zus Krisztusban.
Ha nem tudn m ezt, nem olvasn k Jeremi st, mert futkos a h tamon a hideg t le, mert f jnak m g a szavai is. De olvasom, mert meger s t, s nem csak abban, hogy b n s voltam ( s vagyok) s abban, hogy magamt l k ptelen vagyok szabadulni, s abban hogy rtem kellet a Megv lt nak ilyen nagy rat fizetnie. De abban is, hogy megtette, hogy rtem tette, rtem is! Akkor pedig rt kes vagyok Isten szem ben, mert b r megveti b n m, de engem SZERET- men.
Jobb Domokos,
Ombod