„Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.” – (János 16,12)
Jézus őszintén szól tanítványaihoz: lenne még mit mondania, lenne még kijelentés, magyarázat, vigasztalás. De megáll, és nem mondja el. Nem azért, mert titkolózik, hanem mert szeret. Tudja, mennyit bírnak el abban a pillanatban. A kijelentés nála nem erőszak, hanem gondoskodás.
Ez a mondat arról beszél, hogy a hitnek van ideje. Nem mindent egyszerre kapunk meg, nem mindent egyszerre értünk meg. Isten nem terhel túl bennünket, hanem lépésről lépésre vezet. Amit ma nem tudunk elhordozni, azt nem vonja meg tőlünk örökre, csak későbbre tartogatja.
A tanítványok még a veszteség és a félelem küszöbén állnak. A kereszt árnyéka már ott van, de még nem értik a feltámadás fényét. Jézus nem sürgeti őket, hanem megígéri a Lelket, aki majd elvezeti őket minden igazságra. A megértés nem egyszeri esemény, hanem út.
Ez a mondat ma is vigasztal. Amikor kérdéseink vannak, amelyekre nem kapunk választ, amikor imádságainkban csend van, nem biztos, hogy elutasítás történt. Lehet, hogy még nem tudnánk elhordozni. Jézus ismer bennünket, és tudja, mikor mit bízhat ránk. És amit ma nem értünk, azt kegyelemből majd megértjük, amikor eljön az ideje. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod