,,Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem.A tanítványai közül némelyek ezt kérdezték egymástól: Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához? Ezt kérdezgették: Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél. Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit.” – (János 16,16-23)
A mai kijelölt igerészében, Jézus búcsúbeszédének egy megható részét olvassuk. Tudja, hogy közeledik a kereszthalál, és szeretettel készíti fel tanítványait arra, ami hamarosan bekövetkezik. Nem titkolja el előlük a valóságot: szomorúság vár rájuk. Olyan fájdalom, amelyben úgy tűnik majd, mintha minden remény elveszett volna.
Jézus azonban nem a kétségbeesés szavait mondja. Azt hangsúlyozza, hogy ez a szomorúság csak átmeneti. Ahogyan a szülő asszony fájdalma örömbe fordul, amikor megszületik a gyermek, úgy fog a tanítványok bánata is örömre változni. A kereszt sötétsége után ott ragyog a feltámadás fénye.
Ez az igerész ma is nekünk szól. Amikor nehézségek, veszteségek vagy bizonytalanság vesz körül, könnyen elhisszük, hogy a fájdalom végleges. Jézus azonban arra tanít, hogy Isten történetében a szomorúság soha nem az utolsó szó.
Biztatásként jegyezzük meg: amikor szomorú helyzetben vagyunk, jusson eszünkbe, hogy nekünk feltámadt Urunk van. Ő él, velünk van, és jelenléte olyan belső békességet ad, amit a körülmények nem tudnak elvenni. Ez a békesség nem a problémák hiányából fakad, hanem abból a bizonyosságból, hogy Jézus legyőzte a halált és velünk marad minden napon. Ámen!
Maior Erneszt,
Szamos-negyed