„Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” – (Róma 10,17)
Jól ismert igazság ez a bibliaolvasó ember számára, de vajon mennyire vagyunk tisztában ennek a jelentésével, igazi belső tartalmával? Mit jelent az, hogy a hit hallásból van? Ahány ember, annyiféle hit, ez általános tapasztalat. Úgy gondolom, hogy a hit tekintetében eltérőek az emberi vélekedések. Vannak, aki azt mondják, én hiszek Istenben, nekem van hitem, de ha elbeszélgetsz velük és megpróbálod megérteni, hogy miből ered ez a fajta vélekedés, magyarán, miből táplálkozik ez a hit, akkor hamar kiderül, hogy ennek a hitnek nem sok köze van a bibliai értelemben vett hithez. A legtöbb esetben az úgynevezett hitnek a hátterében tulajdonképpen egyfajta Istenről való képzelgés áll, saját tapasztalatból leszűrt következtetések állnak, amelyek köszönő viszonyban sem állnak az igazi Istennel. Persze a bennünket körülvevő világ, maga a természet is árulkodik Istenről, de csak homályos ismereteket közöl velünk róla. Az a jobbik eset, ha mások személyes isteni megtapasztalásairól értesülve valamelyest többet is megtudhatunk Isten személyéről. Ilyen értelemben is igaz, hogy a hit hallásból van.
Ám itt az Igében azt hiszem ennél többről van szó. Pál minden félreértést eloszlat, amikor világossá teszi azt, hogy nem akárminek a hallásáról beszél a hit kapcsán. Konkrétan azt mondja, hogy ahhoz, hogy igaz hitre jussunk, nekünk Isten Igéjét kell meghallanunk. Tehát Isten szavára, önmagáról szóló kijelentésére kell figyelni, azt megérteni ahhoz, hogy elnyerjük a hit ajándékát, Szentlélek által. Ezért -a Heidelbergi Káté szerint – az igaz hit biztos ismeret ( a bibliai tanítás egyre jobb megismerése) és szívbeli bizalom is. Ahogy e rész 10. versében olvashatjuk: „Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” Az igaz hit tehát egyrészt Isten dolgainak a megismerését foglalja magába, ahogy maga Isten beszél nekünk erről a Bibliában, másrészt pedig ennek az ismeretnek a továbbadását jelenti.
Isten „beszél” nekünk magáról a természet által, az életünk eseményei által is, de legtökéletesebben az önmagáról való kinyilatkoztatásban, vagyis a Szentírásban. Ezért olyan fontos számunkra az Isten Igéjének egyre jobb megismerése, hogy hitünk tárgya ne egy elképzelt Isten legyen, hanem az egy, valóságos, örök, igaz Isten, aki Atyánkká lett Jézus Krisztusban. Ma sok gyülekezetben tesznek bizonyságot Istenbe vetett hitükről fiataljaink a konfirmációban. Imádkozzunk érettük és természetesen minden emberért, illetve magunkért, hogy eljussunk mindannyian az igaz hitre és benne megmaradjunk az idők végezetéig. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos