„Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakítva Krisztustól az én atyámfiaiért, test szerinti rokonaimért, akik izraeliták, akiké a fiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, akiké az atyák, és akik közül való test szerint Krisztus is, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.” – (Róma 9, 3-5)
Minket nem lehet megváltani az akaratunk ellenére. Erre tökéletes példa Izráel esete, amely választott népként mindent megkapott ahhoz, hogy felismerjék a Megváltót, de ők mégis elutasították. Ők láthatták Isten dicsőségét, megkapták a törvényét, szolgálhattak a templomában, hallhatták ígéreteit, de Jézusban nem ismerték fel a Krisztust. Jézus az övéi közé jött, de azok nem fogadták be. Ez az elutasítás annyira fájt Pál apostolnak, hogy kész lett volna átokká lenni a népe a megváltásáért. Persze ez nem volt lehetséges, mert egyedül Jézus válthatja meg a bűnös embert, de jól kifejezi azt a szeretetet, amit az apostol az övéi iránt érzett.
Lehet úgy is élni, hogy közel vagyunk Isten kegyelmének látható áldásaihoz, de mégis távol maradunk Jézustól. Lehetünk bent a templomban úgy, hogy a szívünk távol van az Úrtól. Lehetünk névleg keresztyének úgy is, hogy Krisztust nem ismerjük. Minden adott ahhoz, hogy hitre jussunk, de szabad akaratot kaptunk, amivel Isten felénk nyújtott kezét visszautasíthatjuk.
Isten már mindent megtett értünk. Ideje, hogy mi is tegyünk magunkért. „Ma még lehet, ma még szabad. Borulj le a kereszt alatt!” Ámen.
Erdei-Árva István Béla,
Szamoskóród