,,Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk. Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Amint meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat.” De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” – (Róma 8:31-39)
A mai Ige azt erősíti meg, hogy Isten az embert óriási ajándékkal ajándékozta meg, a legnagyobb értékkel, amit kaphattunk. Sokszor hallunk erről, főleg az adventi időszakban erősítik meg a lelkipásztorok szószéki igehirdetéseikben, leírt gondolataikban. Ezt kétezer esztendővel ezelőtt még kevesen tudták, és sajnos ma is kevesen gondolnak úgy Istenre, mint a legnagyobb Ajándékozóra. Isten ajándékozásának volt célja is: mégpedig az, hogy örömet szerezzen mindazoknak, akik Jézust, az Ő legnagyobb ajándékát megkapják, a vele való találkozás által személyesen megtapasztalják. Isten lépésről lépésre így készítette elő a mi üdvösségünket, és mindenkor azt akarja, hogy célba érjünk. Minden ellenséges hatalom, amely minket támad, vele találja magát szemben. Merjünk bízni ma is ebben a legnagyobb erőben. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek