,,Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek.” – (Róma 6,18)
Olvasandó: Róma 6,15–18
Van egy félreértés, ami újra és újra visszatér a keresztyén életben: azt gondoljuk, hogy a szabadság azt jelenti, azt teszek, amit akarok. Pál apostol viszont egészen mást mond: az ember mindig valakinek a szolgája. A kérdés nem az, hogy szolgálunk-e, hanem az, hogy kinek ?
A bűn szolgasága alatt sokszor nem érezzük magunkat rabnak ! Inkább úgy tűnik, hogy mi irányítunk. De a valóságban a megszokások, indulatok, félelmek, rejtett bűnök lassan formálnak bennünket rossz irányba. Egy sértő szó, amit nem engedünk el. Egy irigység, amit dédelgetünk. Képmutató vallásosság, amivel takarjuk a szívünk állapotát. Ezek nem látványos láncok , de mégis megkötöznek.
Pál azt mondja: amikor a bűn szolgái voltunk, „szabadok voltunk az igazságtól”. Ez kemény mondat. Azt jelenti: nem volt erőnk igazán jót tenni, még ha akartuk is. A bűn nemcsak rossz cselekedetek sora, hanem egy uralom. De az evangélium az, hogy Krisztusban megtört ez az uralom. Nem fokozatosan javulgatunk, hanem új helyzetbe kerülünk, gyógyulunk.
„Szívből engedelmeskedtetek…” – írja Pál. Ez a kulcs. Nem külső kényszer, hanem belső átformálás történik. Nem elmélet ez, nagyon is gyakorlati:
-amikor választanod kell: visszavágsz vagy megbocsátasz , ott dől el, kinek vagy a szolgája.
-amikor fáradt vagy, és mégis megszólítod Istent , ez az igazság szolgálata.
-amikor nem mész bele egy tisztátalan beszélgetésbe, pletykába , ez szabadság.
-amikor nem a saját igazadat véded mindenáron, hanem Krisztus lelkületét keresed , ez az új élet jele.
A szabadság Krisztusban nem azt jelenti, hogy nincs úr fölöttünk, hanem azt, hogy jó Urat kaptunk. Az igazság szolgájának lenni nem teher, hanem jutalom. Nem beszűkít, hanem helyreállít.
A régi megszokások, reflexek visszahúznak. Néha úgy élünk, mintha még mindig a bűn uralma alatt lennénk. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy még jobban erőlködünk, hanem hogy visszatérünk, az igazsághoz, hogy: nem tartozom már a bűnhöz.
Kedves testvérem! Nevezd nevén a bűnt , ne magyarázd, ne szépítsd ! Emlékeztesd magad az új identitásodra, Krisztushoz tartozol! Kis döntésekben légy hűséges, ott formálódik a szív! Tápláld a kapcsolatot Istennel, ima nélkül visszacsúszunk!. Kérj segítséget, a közösség megtart ! Az igazság szolgálata nem tökéletességet jelent, hanem irányt! A kérdés ma nem az, hogy hibátlan vagy-e,hanem az, hogy kinek adod oda magad újra és újra? Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak