,,Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: Hiszel te az Emberfiában? Ő így válaszolt: Ki az, Uram, hogy higgyek benne? Jézus így felelt neki: Látod őt, és ő az, aki veled beszél. Erre az így szólt: Hiszek, Uram. És leborulva imádta őt. Jézus pedig ezt mondta: Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek. Meghallották ezt azok a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle: Talán mi is vakok vagyunk? Jézus ezt mondta nekik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök” – János 9,35-41)
A vakon született ember meggyógyításának rendkívüli csodája után a farizeusok vitatkoznak ezzel az emberrel. Még pedig azért, mert nem tudják, ki tette vele ezt a csodát. Vagyis a szívükben lévő irigység és félelem miatt nem tudnak örülni azon, hogy annak az embernek Krisztus gyógyítása által megváltozott az élete. Sokszor mi sem örülünk a másik boldogságának, jobb szeretünk kárörvendeni. Jobb a másik nyomorúságán rágódni.
Krisztus nem ilyen. Ő mikor meghallotta, hogy azt az embert kivetették a farizeusok maguk közül, kiközösítették, rögtön felkereste. És mit tett? Lelkileg is megpróbálta helyrehozni, a farizeusok által lelkében összetört embert. Egy fontos kérdést intézett hozzá: Hiszel-é te az Isten Fiában. Magyarán hiszel-é bennem, aki meggyógyított. Mert én adtam neked gyógyulást a vakságodra. Ne mással foglalkozz, hanem csak higgy bennem.
És ma is felénk is annyiszor kell, hangozzon ez a kérdés, hiszel-é bennem? Abban aki a csodák sokaságát végzi életünkben. Ne elcsüggedjünk, ne hagyjuk magunkat félrevezetni. Ne hagyjuk, hogy ez a fertőzött világ beszennyezze a lelkünket, hanem merjük kimondani: „igen Uram hiszek. ” Ez a meggyógyult ember az ige szerint, leborult és imádta Krisztust. Mit tehetnénk mi is, ha mást nem is csak hálás szívvel szeretni és megbecsülni életünk Urát. Ámen.
Dohi Vilhelm Arnold,
Szamosdob