„A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes volt, oda ment Mária Magdaléna a sírhoz, és látta hogy elvétetett a kő a sírról. Simon Péterhez szaladt és a másik tanítványhoz, akit szeret Jézus, és azt mondta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették őt. Péter és a másik tanítvány kimentek a sírhoz. együtt futottak mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzte Pétert, és előbb érkezett a sírhoz. És lehajolva látta, hogy ott vannak a lepedők, de nem ment be. Megjött azután Simon Péter is nyomban utána, és bement a sírba, és látta, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, mely az ő fején volt, nem együtt volt a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. Akkor aztán bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz, és látott és hitt.” – (János 20,1-8)
János beszámolójában a húsvéti történet szereplői különböző módon viszonyulnak Jézus Krisztus feltámadásához, illetve ahhoz a helyszínhez, ahol ez megtörtént, a nyitott sírhoz.
- Mária Magdaléna csak annyit hajlandó meglátni, hogy a sír szájáról el van hengerítve a hatalmas kő. Többre sajnos nem vállalkozik, és ennyi tapasztalatból vonja le a következtetést, mint tudjuk, tévesen: Jézus holttestét ellopták. Az első benyomás nem minden esetben helyes.
- János érkezik a sírhoz másodikként. Ő már bátrabb, többre vállalkozik: hajlandó egy lépéssel többet megtenni mint Mária Magdaléna: kész belépni a sírba, ahol látja, a lepedők ott vannak. de a részleteket aprólékosan nem láthatja, mert még távol van tőlük.
- Harmadszor Péter az, aki belép a sírba, és egészen közel megy a helyhez, ahol Jézus feküdt. Ily módon neki lehetősége van megpillantani a részleteket is. Ezért olvassuk róla, hogy nagyon aprólékosan számol be a látottakról. Péter merészsége láttán János bátorságra tesz szert és bemegy ő is a sírba. Ez a közelség a feltámadás helyszínéhez hozza el számára a hit ajándékát.
Nem elégedhetünk meg mi sem kevesebbel, hanem egyre közelebb kell jutnunk nekünk is a jó Istenhez, ahhoz, hogy hitre juthassunk vagy ha már van hitünk, akkor ebben a hitben megerősödjünk. A hitre jutáshoz és a benne való megerősödéshez bátorságra is szükségünk van. Ezzel a bátorsággal és szent kíváncsisággal közeledjünk mindig mi is a nyitott sír csodájához, hogy mennyei Atyánk meg tudjon ajándékozni a feltámadás hitének örömével és boldogságával. Ámen!
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos