„Ezek után pedig az arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt, azt kérte Pilátustól, hogy levehesse Jézus testét. És Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette a testet.” – (János 19,38)
Református egyházunkban Nagyszombaton többnyire a Jézus temetéséről szóló igék hangzanak el a gyülekezeti istentiszteleteken annak ellenére, hogy Jézust még nagypénteken eltemették. Jézusnak nemcsak a halála, hanem a temetése is egyedülálló, páratlan volt. Nem véletlen az, hogy minden evangélium beszámol róla. S mindegyik ugyanazt mondja el. Abban a korban az volt a szokás, hogy a gonosztevőként kivégzett emberek holttestét egyáltalán nem temették el és ott hagyták. A zsidó törvények azonban előírták, hogy a kereszten kivégzett ember holtteste éjszakára nem maradhatott a kereszten. Jézus halálának napja a zsidóság körében a páska ünnepre való előkészület napja volt.
János evangéliuma beszámol arról, hogy két előkelő és gazdag ember indult útra, hogy gondoskodjanak Jézus holttestének tisztességes eltemetéséről. Az Arimáthiából származó József nagy földbirtokkal rendelkezett. A Golgotához közel lévő sírkertben volt egy újonnan elkészített, sziklába vágott sírja, ahova még addig senkit sem temettek. Ezt az önmaga és családja számára elkészített sírhelyet ajánlotta fel Jézusnak. Merész és kockázatos cselekedetre szánta el magát. Elment Pilátushoz, a római helytartóhoz, hogy engedélyt kérjen Jézus emberhez méltó eltemetéséhez. Attól a Pilátustól kért engedélyt, aki kivégeztette Jézust. És megkapta az engedélyt. Ekkor elment és gyolcslepedőket vásárolt, hogy abba göngyölje bele Jézus testét. Az evangéliumból azt is megtudjuk, hogy mindezt nem egyedül végezte. Ott volt Nikodémus is, a zsidó Nagytanács tagja, aki hatalmas mennyiségű balzsamozáshoz szükséges illatos kenetet hozott magával, amit a gyolcslepedőbe göngyölt holttestre ráöntött. Így valósult meg az a nagyon régi prófétai jövendölés, amit Ézsaiás könyvében van megírva: „A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után.” (Ézsaiás 53,9).
Íme, a próféciák, Isten ígéretei igazak és ámenek, megbízhatóak, melyekre lehet építeni. Testvéreim! A Biblia olvasása közben a ti hiteteket is erősítse ez a tény. Merjetek hinni az Isten ígéreteiben! Ti magatok győződjetek meg arról, hogy Isten valóra váltja ígéreteit a Benne hívők életében. Ámen!
Kaszaniczki Csongor,
Erdőd