,,Amint tehát egynek a bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat, úgy egynek az igazsága által minden emberre elhat az élet megigazítása. Mert amint egy ember engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, úgy egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék. De ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem, hogy amint uralkodott a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által. “ – (Róma 5,18-21)
A különbségekről, de mégis párhuzamokról beszél a mai Igénk: Ádám és Jézus. A Biblia első oldalain ott van a megteremtett ember, akinek vétkéből mindenkire a pusztulás áradt ki. A kígyó rávette Évát, hogy egyen a gyümölcsből, azt állítva, hogy nem halnak meg, hanem olyanok lesznek, mint az Isten. Felnyílt a szemük, és észrevették, hogy meztelenek. Jézus Krisztus, az “egyetlen” ember tökéletes törvény betöltéséből mindenkire szabadulást hozott a bűnből az életre, mert betöltötte Isten küldetését. A múlt útja Ádám engedetlenségéből mindenki bűnösségére vezetett, a jövőé Krisztusnak az engedelmességéből mindenkinek megigazulást adott. Az Ige utolsó részében a törvény rendeltetésével ismertet meg bennünket az apostol: aki azt hiszi, hogy Krisztusnak a bűn alól szabadító hatalma helyébe a törvényt kell tennünk, az nézzen szembe a kérlelhetetlen valósággal. Isten a törvénynek sohasem szánt ilyen jelentőséget az emberiség életében, a győzelem Krisztusé. Ez a győzelem vezessen ma is. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek