„Mert a törvény előtt is volt bűn a világon, a bűnt azonban nem lehet felróni, ha nincs törvény.” (Róma 5,13)
A törvény nem ismerete nem mentesít fel bennünket a törvény alól. Mondjuk mi is ezt: nem tudtam arról, hogy rosszat cselekszek, utólag pedig rossz következményei lettek.
Ádámmal együtt bejött a bűn a világba. Isten csodálatos teremtésének kihasználói lettünk, Isten csodálatos teremtményeiből pedig bűntől eltorzult emberek. Építeni is csak rombolva tudtunk. „Egyet előre és kettőt hátra. Együtt úszunk a széles árral. Megyünk fel az ég felé. Közöttünk van aki mégse szédül, nem kell, hogy lenézzen a lába elé.egyet előre kettőt hátra.” – szól az ének Demjén Ferenc által. Csak mi nem az ég felé megyünk, hanem egyre távolodunk tőle.
Mózes által bejött a törvény. Megjött a tükör. Megjött a tábla, amire fel lehet róni a bűnöket. Változott valami? Esetleg annyi, hogy a bűn következményeit hamarabb megláttuk. A nyomát eltüntetni nem tudtuk. A szeget belevertük a fába, hiába húztuk ki, a nyoma ott maradt.
Jézus által jött be a kegyelem a világba. Kell tudjuk azt, hogy milyen nagy a bűnünk és nyomorúságunk, de leginkább azért, hogy lássuk meg Isten kegyelmének gazdagságát. A szegek helye a kereszten van. A bűn teljességgel megbocsáttatott. Ez ad erőt arra, hogy hálából őneki és őszerinte éljek.
Látnunk kell a három lépcsőfokot, mert ma állnak mind a három lépcsőn! Sokan élik Ádám és Mózes között a törvény nem ismerése okozta káoszt. Megismerve a törvényt, megtapasztalják a Mózes és Jézus közötti a kétségbeesést, hogy nem tudom jóvátenni bűnömet, pedig tudom mit, hogy kellene tennem, mégsem vagyok képes rá. És hála Istennek vannak átadott életű emberek, akik tapaszalják a megoldást, ami Jézussal együtt bejön az életünkbe. A róvást is ki lehet radírozni. Dicsőség neki! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka