„Adósa vagyok mind a görögöknek és a barbároknak, mind a bölcseknek és a tudatlanoknak.” (Róma 1,14)
Adósa vagyok mindegyik oldalnak. Választások után ezt olvasni a Napi Igéből merőben elgondolkodtató, de távol álljon tőlem most is a politizálás.
Mivel vagyunk mi adósok? Abban, hogy szeretjük egymást. Isten tett bennünket ilyen értelembe adóssá. Úgy szeretett bennünket, hogy éppen az ellenkezőjét érdemeltük. Amikor még bűnösök voltunk, értünk adta fiát. Innen van erőnk szeretni oldaltól függetlenül mindenkit? görögöket, barbárokat, bölcseket tudatlanokat…
Ez a szeretet nemzetek fölötti, de nem nemzeteket megváltoztató, nemzeteket érintő szeretet. Nem kirekesztő.
Ez a szeretet értelmiségiekhez és kevésbé értelmiségiekhez is eljut, mert megérthető, megérezhető. Nem néz le, nem viselkedik sznobként.
Vegyük észre ma is, hogy mennyire szeret bennünket az Isten! És abból merítve szeressünk mindenkit, akivel érintkezünk. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka