„Amint ezeket mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt szemük elől.” – (ApCsel 1,9)
Ez a pillanat Jézus földi szolgálatának betetőzése és az egyház küldetésének kezdete. A tanítványok ott állnak, tekintetüket az égre szegezik, és talán nem értik, mi történik. A Mester, akit szerettek, most eltűnik a szemük elől, mégis éppen ekkor kezd el kibontakozni Isten nagy terve: Jézus nem hagyja őket magukra, hanem elküldi a Szentlelket, hogy bennük és általuk folytassa munkáját.
A felhő, amely elrejti Jézust, nem a vég, hanem a dicsőség jele. A mennyei valóság, amelyet mi még nem látunk, már valóság. Jézus uralkodik, és ígérete biztos: „ugyanígy fog visszajönni, ahogyan felmenni láttátok őt a mennybe.” -(ApCsel 1,11)
Amikor úgy érezzük, hogy Jézus „eltűnt” a látóhatárunkról, emlékezzünk: nem távolodott el, hanem felemeltetett, hogy mindenütt jelen lehessen. Tekintsünk mi is felfelé, nem csupán az égre, hanem hitünk szemével arra a Krisztusra, aki ma is közbenjár értünk, és hamarosan visszatér dicsőségben. Ámen.
Kala Noémi Katalin,
Tamásváralja