,,Miután megszűnt a zavargás, magához hívatta Pál a tanítványokat, bátorította őket, és elköszönve tőlük elindult Makedóniába.” – (ApCsel 20,1)
Pál apostol Efézusból készül továbbmenni Makedóniába, hogy az evangéliumot hirdesse, de mielőtt elindulna, a városban felkelés tört ki, ellenséges indulatok fortyogtak, a levegőt bizonytalanság és félelem töltötte meg. Ebben a zűrzavaros környezetben Pál apostol úgy dönt, hogy mégsem megy el, nem menekül, nem a saját biztonságát keresi, hanem felkeresi a tanítványokat, hogy bátorítsa őket. Isten így küld minket is ma: hogy a világ zajában az Ő békéjének hordozói legyünk. „Magához hívatta a tanítványokat” – mondja a Szentírás. Pál nem elszigetelődik, hanem összegyűjti a hívőket. Így kell nekünk is hívni a testvéreket a közösségbe, mert a bátorítás közösségben működik, hiszen mindannyiunknak van olyan szava, története, imádsága, amit Isten felhasználhat mások építésére. Keressük fel egymást, legyünk a békesség követei, hívjunk másokat közösségbe, bátorítsuk egymást. Mivel bátorítsuk? Pál bátorítása nem emberi optimizmus. Nem azt mondja: „Ne féljetek, minden rendben lesz!” „Majd csak lesz valahogy”, „Lesz ez jobb is”. Hanem azt: Krisztus velünk van. Ez az igazi bátorítás. Bármi is történik körülöttünk, Jézus Krisztus, a mi Urunk, hűséges. Ereje nagyobb a zajnál, szeretete nagyobb a félelemnél. „Bátorítsátok egymást, és építse egyik a másikat” (1Thessz 5,11). Legyen ez a mai nap üzenete és küldetése. Ámen.
Maior Ildikó,
Szamos-negyed