,,Támadt azonban azon időtájban nem csekély háborúság az Úrnak útjáért. Mert egy Demeter nevű ötvös, ezüstből Diána templomokat csinálva, a mesterembereknek nem csekély nyereséget szerzett; Kiket egybegyűjtve az ilyenfélékkel foglalkozó mívesekkel egybe, monda: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből van a mi jóllétünk. Látjátok pedig és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efézusnak, hanem közel az egész Ázsiának sok népét eláltatván, elfordította, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, amelyek kézzel csináltatnak.-” – (ApCsel 19,23-26)
Az Isten beszéde, az Élő IGE, nemcsak lelkeket, hanem egész társadalmi berendezkedéseket is kihívás elé állít. Az evangélium terjedése Efézusban jól indult, lendületben maradt, de nagy ellenállást is kiváltott. Nem is csoda: ahol Krisztus világossága felragyog, ott a sötétség mindig tiltakozni kezd.
Demeter és társai nem teológiai vitát indítottak, hanem a saját hasznukat féltették. Az ő istenük valójában nem Diána, hanem a pénz volt, amelyet a vallás köntösébe öltöztettek. Pál azonban bátor bizonyságot tett: nem istenek azok, amelyeket emberi kéz csinál. Ez az ige ma is leleplezi minden bálványunkat: a karriert, a kényelmet, a pénzt, a hamis vallásosságot.
A keresztyénség terjedését sosem tudták erővel megállítani, de mindig próbálták eltorzítani. Demeterék is ezért kerestek új utakat: ha a Krisztus-hit nem törhető meg, akkor legalább meg kell mérgezni belülről. Így születtek meg később a kézzel csinált ezüstkeresztek, szentek képei és emberi bálványok, amelyek eltakarták a tiszta evangélium fényét. De nekünk ma is Pál szavát kell hallanunk: az igazi Isten nem kézzel csináltatott, hanem a Jézus Krisztusban kijelentett élő Úr. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod