„Pál pedig így folytatta: János a megtérés keresztségével keresztelt, azt mondva a népnek, hogy aki utána jön, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Amikor pedig ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. Amikor Pál rájuk tette kezét, a Szentlélek rájuk szállt, és nyelveken szóltak, és prófétáltak.” – (ApCsel 19,4-6)
Pál Efézusba érkezve találkozott néhány tanítvánnyal, akik a János keresztségében részesültek. A beszélgetésük során kiderült, hogy ezek az emberek nem is hallottak a Szentlélekről. Miután Pál elmagyarázta nekik, hogy János nem volt más, mint Jézus előhírnöke, ismét megkeresztelkedtek, majd a Szentlélek rájuk szállt.
Ami belül van, annak kívül is látszania kell. Az igében a tanítványok a Szentlélekkel való beteljesedés után nyelveken szóltak és prófétáltak. A belső változásnak volt egy külső megnyilvánulása is. Ez egy lényegi változás, ami megmagyarázhatatlan, hiszen maga a Szentlélek is ilyen. A Léleknek vannak gyümölcsei: „szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Galata 5,22-23) Szentlélek nélkül a szeretet csak vonzalom, érzelmesség; az öröm csak egy kedélyállapot; a békesség csak pillanatnyi nyugodtság; a hosszútűrés, a mértékletesség és a hűség csak önuralom kérdése; a szívesség nem több egyszerű kedvességnél; a jóság csupán néhány jócselekedet; a szelídség csak egy mindenbe belenyugvó jámborság.
A Szentlélek által olyan szeretetet, örömöt és békét kapsz, amit még nem éreztél. Olyan türelmet, szívélyességet, jóságot, hitet, szelídséget és mértékletességet tanulsz, amit nem erőlködve kell kipréselned magadból, hanem a lényedből fakad. Ámen!
Erdei-Árva István-Béla,
Szamoskóród