,,Efézusba pedig egy Apollós nevű, alexandriai származású, ékesen szóló zsidó férfi érkezett, aki jártas volt az Írásokban. Ő már oktatásban részesült az Úr útjáról, és buzgó lélekkel, helyesen szólta és tanította az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét ismerte. Igen bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor pedig meghallgatta őt Priszcilla és Akvila, maguk mellé vették, és még alaposabban kifejtették neki az Isten útját. Amikor pedig Akhájába akart átmenni, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor azután megérkezett, nagy segítségükre volt azoknak, akik a kegyelem által hívővé lettek, Mert meggyőzően cáfolta a zsidókat, és nyilvánosan bizonyította az Írásokból, hogy Jézus a Krisztus.” – (ApCsel 18,24-28)
Apollós személyében egy a teológiában jártas személyt ismerhetünk meg, aki nemcsak tanulmányozta az Írást, hanem komolyan vette is azt. Alexandriából származott, mely város a tudomány centrumának számított az ókorban. Híres volt a könyvtára, amely hatással volt mindazokra, akik ott tanultak. Apollós nem hozott szégyent a tudományok centrumaként ismert szülőföldjére, hiszen művelt és jártas volt az írásokban és a keresztyénségről is hallott, de ugyanakkor lelkes tanítója volt az Igének, amit kész volt megosztani másokkal, amit, mint Isten Lelkének ajándékát kapott és adott tovább. Tehetsége és műveltsége alázattal párosult, szolgálni csak így lehet. A lelkes tanító lelkes tanítvány is, személyében új ember jelent meg Pál missziói munkájának területén. Nem olyan személyiségről van szó, aki az apostoltól nyert elhívást és egy ideig mellette dolgozott a munkában. Minden időben az aratni való sok, de a munkás kevés. Apollós a legjobbkor érkezett, Pál csatasorba is állítja. Mi érezzük, hogy valahol reánk is szükség van? Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek