,,Nézeteltérés támadt közöttük, úgyhogy elszakadtak egymástól: Barnabás maga mellé vette Márkot, és elhajózott Ciprusba, Pál pedig Szilászt választotta maga mellé. Miután a testvérek Isten kegyelmébe ajánlották őt, útnak indult, és bejárta Szíriát és Ciliciát, erősítve a gyülekezeteket.” – (ApCsel 15,39-41)
Pál és Barnabás, a két nagy misszionárius annyira összevesznek, hogy elválnak útjaik. Korábban együtt végezték a missziót városról városra, együtt örültek a megtérőknek s együtt szenvedtek üldözést, most már nem tudnak együtt dolgozni, szolgálni. Mindezek ellenére az ő történetük mégsem a kudarcról szól, hanem Isten hűségéről. Szentlelke nemcsak a békés, hanem a nehéz pillanatokon keresztül is munkálkodik Igéje által.
A konfliktus középpontjában Márk János áll. Barnabás, aki rokona Márknak, látja benne a lehetőséget az evangélium hirdetésére. Ő bátorítja és új esélyt ad a szolgálatra. Pál viszont az elhívás komolyságát és felelősségét tartja szem előtt. Egyszer Márk visszafordult a szolgálat útján Pamfiliában, ezért szerinte nem megbízható. Mindkettőjüknek igazuk van a maguk módján: Barnabás a kegyelmet tartja szem előtt, Pál a felelősséget hangsúlyozza. Emberi gyengeségünk, hogy a kegyelmet és a felelősséget nem mindig tudjuk összehangolni ma sem.
Amit emberileg szétválásként tapasztalunk meg, az missziói szempontból gyümölcsöző lehet. Végül két missziós csoport indult az evangéliumot hirdetni: Barnabás és Márk Ciprus felé, Pál és Szilás Kis-Ázsiába. Isten nem mindig akadályozza meg a konfliktust, de megválthatja és felhasználhatja annak következményeit az evangélium terjedéséért. Pál később elismerően ír Márkról Timóteusnak: Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert jó hasznát tudom venni a szolgálatban (2Tim 4,11).
Isten még az emberi törésekből is áldást tud formálni. Ámen.
Kiss Szabolcs,
Apa