,,Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Jézus ezt válaszolta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. A parancsolatokat tudod: „Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!” Ő pedig így szólt: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem! Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.Jézus ezt látva, így szólt: Milyen nehezen mennek be a gazdagok az Isten országába! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni” – (Lukács 18,18-25)
Hogy jöttél Jézushoz, és hogy távozol Jézustól? Ez a kérdés rávilágít ennek a történetnek a lényegére. Ebben az igerészben egy nagyon érdekes találkozással és párbeszéddel szembesülünk. Megjelenik egy jól szituált főember, aki az ószövetségi törvényeket betartja, de a törvényeknek a betartása, nem elégíti ki lelkileg. Ott vannak a szívében a vívódások, a kérdések, a meg nem válaszolt eszmefuttatások az örök élettel kapcsolatosan. Értékelendő az ő részéről az is, hogy ezeket a gondolatokat nem tartja magában, hanem Jézus elé viszi. Találkozásuk rendjén illedelmesen köszönti Jézust, és felteszi a nagy kérdést: Jó Mester mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?
Jézus válasza meglepő, nem ,,receptet” ad a főúrnak, hanem rávezeti, hogy a törvényben mi van megfogalmazva. És felsorol egynéhány törvényt, melyet mi is ismerünk, mert megtanultuk a 10 parancsolatot, amelyekhez mi is naponként ragaszkodunk.
A főember mikor meghallja Jézus szavát, örvendezve jelenti ki (mintha a beszéde mögött ott lenne a diadalnak az érzése), hogy ezeket a törvényeket ifjúságomtól fogva megtartottam. Nincs hiányosság, nincs több kérdés ebben a tekintetben, az örök élet kérdése végre valahára le van tudva, ezeket én is alkalmazom, és a probléma meg van oldva. De Jézus tovább folytatja, mert Jézus nemcsak a külsőt látja, hanem Ő a szíveknek a vizsgálója is. Azt mondja a főembernek, adja el vagyonát és kövesse őt, és igazi kincse lesz nem is akár hol, hanem a mennyországban. E Jézusi beszédet hallván az illető pedig rádöbben arra, hogy ő a vagyonhoz, a földiekhez ragaszkodik. De ez egy nagyon téves gondolkozás, mert aki, a vagyonában, vagy úgy egyáltalán önmagában, és a cselekedeteiben bízik, a Mindenható helyett, az tévúton jár. Változtassunk látásmódunkon és szívleljük meg Jézusunknak a tanítását, hogy nekünk is valódi kincsünk legyen, nem itt a földön, hanem a mennyországban! Ámen.
Maior Erneszt Dániel,
Szamos-negyed