,,Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” – (Lukács 16,13)
,,Pénz, pénz, pénz, pénz, pénzecske, jöjj, jöjj, jöjj, most jöjj ide” – mondja napjaink egyik slágere. Kellemetlen téma a keresztyén ember számára, magas labda egy lelkipásztor számára. Vannak úgynevezett tabutémák még az Egyházban is, sőt a prédikációkban is. Nem szeretjük, ha az igehirdetésben a pénzhez való viszonyunk köszön vissza. Pedig alapvető téma kell legyen minden keresztyén ember életében, hogy Krisztus követőként, hogyan álljak a pénzhez, a gazdagsághoz, az anyagi javakhoz.
Hogy e kérdésben valóban tisztán lássunk először is tudatosítanom kell magamban hogy én az Úr szolgája vagyok! Ez persze szépen hangzik, de sokan félreértjük ezt a szót. Mert itt tulajdonképpen rabszolgákról van szó. Azaz, aki engedelmeskedik az Úr Jézus Krisztusnak, az hasonlóan kell eljárjon, mint a rabszolga: aki nem kommentálja az úr parancsait, hanem végrehajtja. Nos ebben a kontextusban már nem szeretjük, sőt talán meg is sértődünk, mások már diszkriminációt kiabálnak. Aki valóban szolgálni akarja az Úr Jézus Krisztust fel kell öltse a rabszolga lelkületet, hiszen Krisztus szeretete szorongat minket, azaz magamat teljesen átadom neki, az Ő akaratának, útmutatásának és kegyelmének. Hiszen az életem függ tőle.
Nos, most hogy ezt tisztáztuk, jöhet a mammon. Mit jelent ez a szó: egy mitológiai alak neve: a pénz, a gazdagság és a bálvány istene, tulajdonképpen maga a megszemélyesített gazdagság. Mióta ember létezik, rabszolgája ennek az istenségnek. Sokak szívét elnyeri, sokat életét is elnyeli. Rengetegen áldozatául esnek a pénz hajhászásának, sokakat pedig rabul ejt a pénz szeretete. Tulajdonképpen a Szentírásnak nincs is gondja a pénzzel, a gazdagsággal, egészen addig, ami rabjaivá nem válunk. A Szentírás logikája szerint a Krisztussal a kevés is túláradó, Nélküle a sok is haszontalan.
Aki a pénz rabjává esik, a pénz istenének hódol, őt követi, az ő képviselője, bálványozója, arra sajnos igaz Jézus Krisztus megállapítása: könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdag embernek bejutni Isten országába. Miért? Mert nem tudja elengedni, Krisztus pedig teljes odaadást kér. A gazdag ifjú csak egy hajszálnyira volt a mennyek országától, de nem tudta elengedni a vagyonát, Júdás 30 ezüstért képes volt elárulni a Szentet. Tényleg minden a pénz körül forog. Jó ha minél több van belőle, mert státuszszimbólum. Attól vagyunk valakik, ezért ültetnek fő helyekre és nevünket beírják a nagy könyvekbe.
Jézus tanítása egyértelmű: nem lehet két úrnak szolgálni: vagy az Isten vagy a mammon. Dönteni kell. Istennel a pénznek értéke van, a mammonnal csak haszna. Nem mindegy. Mert az özvegyasszony 2 fillére sokkalta többet ért Jézus szemében, mint a gazdag emberek adományai, mert utóbbiak csak a feleslegből adtak, előbbi pedig mindenét az Úrnak adta. Hogy is ne adta volna, hiszen mindenét tőle kapta. A mai világ szerint mindenkinek megvan az ára. A keresztyén ember tudja, hogy mibe került életének az ára: Krisztus Jézus drága vérébe. Felbecsülhetetlen kincs. Ne szeresd a pénzt, szeresd Krisztust s minden egyéb megadatik majd neked. Ámen!
Varga Tamás Sándor,
Túrterebes