,,Majd szólt Jézus a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Ezért előhívatta őt, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek.4 Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon a házába. Egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet! Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat! Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba” – (Lukács 16,9)
A mai napra kijelölt igeszakasz Jézus egyik legnehezebben értelmezhető példázatát tárgyalja, amely a hamis sáfárról szól. Első hallásra talán furcsának tűnik, hogy Jézus egy tisztességtelen embert állít példaként elénk. De mégis mit akar tanítani számunkra ezzel?
Jézus nem a sáfár tisztességtelenségét akarja követendő példaként állítani elénk, hanem annak leleményességét. Azt hangsúlyozza, hogy a világ fiai sokszor okosabban kezelik anyagi javaikat, mint a hitben járó emberek az Istentől kapott ajándékaikat. Az anyagi javak természetüknél fogva elmúlnak, de ha helyesen élünk velük, örök értékekre válthatjuk őket.
NE FELEDD!
Először azt, hogy, az életedben minden ajándék Istentől van: a tehetséged, az időd, a javaid. Nem birtokolod ezeket, hanem ajándékba kaptad, hogy Isten dicsőségére használd őket. Másodszor, a hamis mammon, azaz az anyagi javak, nem rosszak, de nem is lehet kizárólagos cél az ember életében. Ezekkel a szeretetet, az irgalmasságot gyakorolhatunk, és barátokat szerezhetünk az örökkévalóságra. Ahogy Jézus mondja: ,,Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból” – (Lukács 16,9). Harmadszor pedig, ma fel kell tennünk magunkban a kérdést, látva, hogy a világi emberek gyakran nagy leleménnyel törekszenek az anyagi sikerekre. Mindezen tapasztalást alapul véve, vajon mi, kik Istenben hívőknek valljuk magunkat, hasonló buzgósággal keressük-e Isten országát és annak örök, el nem múló kincseit?
Jó lenne ha a magad csendességében, most egy kicsit elgondolkoznál, megvizsgálnád szíved lüktetését, a dobbanásokban mit hallasz? Hogyan gazdálkodsz a rád bízott kincsekkel? Segítesz-e azoknak, akik rászorulnak jelenlétedre? A hamis sáfár példázata éppen arra szólítja fel a világ mindenkori emberét, hogy gondolkozzon el: életem minden területét Isten akarata szerint valósítom meg?
Egy gazdag ember haldokolt, és azt kérte, hogy temetése előtt egy utolsó kívánságát teljesítsék. Megparancsolta, hogy két kezét tegyék kívül a koporsóján, hogy mindenki lássa: üres kézzel távozik ebből a világból. Bár hatalmas vagyonra tett szert, semmit sem vihetett magával. Az igazi kincs nem az, amit itt hagyunk, hanem amit mások szívébe ültetünk szeretettel és jósággal. Ámen!
Gáti Gábor,
Halmi