„Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul. Értsétek meg tehát, hogy a kik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai. Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal. Mert a kik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, a ki meg nem marad mindazokban, a mik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. A törvény pedig nincs hitből, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ: Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által. Atyámfiai! ember szerint szólok. Lám az embernek megerősített testámentomát senki erőtelenné nem teszi, sem ahhoz hozzá nem ád. Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, a ki a Krisztus. Ezt mondom pedig, hogy a kötést, melyet Isten először megerősített a Krisztusra nézve, a négyszázharmincz esztendő multán keletkezett törvény nem teszi erőtelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet. Mert ha törvényből [van] az örökség, akkor többé nem ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten.” – (Galata 3,6-18)
Ma Mennybemenetel ünnepe van, amikor Krisztus földi életének utolsó epizódjára emlékezik a keresztyén világ. És milyen jó az, hogy Isten a szürke, esős hétköznapokat megtöri egy ünnepnappal és lehetőséget ad nekünk az elcsendesedésre.
A felolvasott igéből két szót emelhetünk ki: hit és cselekedet. A kettő nem zárhatja ki egymást, mindkettőre szüksége van a keresztyén embernek. Fontos, hogy a hit minden körülmény között megmaradjon a szívünkben, ennek naponként erősödnie kell bennünk. Hit által fogjuk megismerni a Megváltó Urunkat és ráébredünk arra, hogy ehhez a felismeréshez méltó módon kell élnünk. Ehhez pedig cselekedetekre van szükség. Sokan azt gondolják, hogy csak a “nagyemberek” képesek jót és hasznosat cselekedni ebben a világban, pedig ez nem így van. Luther Márton szerint, az is nagyon szép szolgálatnak számít, ha a saját helyünkön, a saját munkánkban becsületesen helyt állunk és legjobb képességünk szerint végezzük azt. Akár a szülői, nagyszülő, házastársi szerep jó betöltése is szolgálatnak számít, ha azt Krisztusra nézve, hűségesen végezzük. Ma már igen nagy szükség van ezekre a szép szolgálatokra is.
Ahhoz, hogy a hit mindig ott éljen a szívünkben és soha ne fáradjunk el a jó cselekvésében, szükségünk van megerősítésre. És mi lehetne számunkra nagyobb erőforrás, mint az a csodálatos, drága ígéret, amellyel az Úr Jézus a mennybemenetele pillanatában nem csak az akkori, hanem a mai tanítványokat is megajándékozta: “… én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ámen.
Mátyási Gerda-Georgina,
Józsefháza