„Csak azt szeretném megtudni tőletek, hogy a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Lelket vagy a hit hallásából? Ennyire balgatagok vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?” – (Galata 3,2-3)
Ez az ige évezredek távlatából aktuálisan szólít meg minket. Közeledünk a pünkösd ünnepéhez, amikor hálát adunk a Szentlélek ajándékáért, az Atyával való lelki kapcsolatért. Újból emlékeztet, hogy Isten megismerése egyedül a Lélek által lehetséges. Nincs szükség arra, hogy a törvény előírásait magunkra kényszerítsük, mert ez nem visz előre a hitben. Arra van igazán szükségünk, hogy igazán megismerjük a szerető Atyát, a győzelmet adó Fiút és a vigasztaló Szentlelket. Mi azonban újra és újra visszatérünk a magunk gondolataihoz, mert megijedünk a Krisztusban nyert szabadságtól. Úgy vagyunk ezzel, mint Izráel népe az egyiptomi fogság után. Már szabadok voltak, nem kellett többé a rabszolgaság kínjait elszenvedniük, de amikor a szabadság nehézségeivel szembesültek, akkor visszavágytak az egyiptomi húsosfazekak mellé. Nem volt nekik elég az a sok csoda, amit Isten véghez vitt Mózes által. Ahogyan nem volt elég a galatai gyülekezetnek sem, hogy Jézus áldozata többet ér, mint a körülmetélkedés. És azt hiszem, hogy mi is azért ragaszkodunk néha hasztalan vallásos előírásokhoz és régi szokásokhoz, mert amit Lélekben kezdtünk el, azt testben akarjuk befejezni. A Lélektől vezérelt ember ismeri és cselekszi Isten akaratát. Ne legyünk balgatagok! Nem mi munkáljuk ki az üdvösségünk, hanem azt kegyelemből kapjuk az Úrtól. Indítson ez hálára Isten iránt, és könyörületességre egymás felé! Ámen!
Erdei-Árva István-Béla,
Szamoskóród