„Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekeztek gondja. Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék? – (2Kor. 11, 28-29)
Bámulatos az a kitartó küzdelem, amelyet Pál apostol a korinthusi gyülekezetért vállal. Egy pillanatig sem adja fel – egész magatartása erről árulkodik – azt a harcot, melynek egyetlen célja: a lelkek megmentése, egy közösség megtartása a Krisztus útján. Erre tette fel az életét, amikor Krisztus elhívta az ő szolgálatára, és ebből egy jottányit sem enged. Látja a korinthusiakra leselkedő veszélyt, akik hajlandók elszenvedni azt a rabszolgaságot, amit a hamis apostolok kényszerítenek rájuk, mintha az volna a helyes út. Isten igaz szolgája éber és józan látással bír és minden energiáját, lelki erejét, hitét mozgósítja annak érdekében, hogy a korinthusi híveket visszaterelje a helyes útra. Ezért a célért hajlandó minden áldozatra, vállal minden nehézséget, életveszedelemmel járó helyzetet.
Van olyan, hogy valaki kitartónak bizonyul a rosszban, de van olyan is -hála Istennek-, hogy a jóban bizonyul állhatatosnak. Pál ez utóbbira nézve ad nekünk követendő jó példát. A Sátán sokféle akadály gördít az útjába, de igazából egyikkel sem tudja őt eltántorítani a helyes iránytól. És jó nekünk érezni e bibliai sorokat olvasva, hogy az apostol egy pillanatig sem nyugszik, amíg a Krisztustól való eltávolodás veszélye teljes mértékben el nem hárul a gyülekezet életéből. Jézus Krisztus követőiként nekünk is ezt az utat kell járnunk. Semmilyen áldozat nem lehet elég nagy ahhoz, hogy Krisztus élete egyre tökéletesebben kiábrázolódjon egy ember vagy közösség életében. Ámen.
Szilágyi Balázs
Szatmár-Láncos