,,Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is! Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek.Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál. Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem, és ezt mindig minden tekintetben nyilvánvalóvá tettük előttetek. Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Makedóniából jött testvérek pótolták, és minden tekintetben tartózkodtam és tartózkodni is fogok attól, hogy terhetekre legyek. Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ez a dicsekvésem Akhája vidékén sem fog bennem elnémulni. Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt! De amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik minden alkalmat megragadnak a dicsekvésre, hogy ők olyan apostolok, mint mi. Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.”- (2Kor 11, 1-15)
Az apostol a Korintusi gyülekezethez 2 levelet intézett. Az első levélben sok olyan dologról kellett említést tennie, amelyek a korintusiaknál nem voltak rendben. Aztán szeretettel, gondviselés céljából elküldte levelét, és türelmesen várt. Amikor megékezett hozzá a hír, hogy a gyülekezet jól fogadta a levelet, megszívlelték tanácsát, és készek voltak kijavítani a helytelen dolgokat, örömében újból tollat ragadott és ismét eligazító levelet írt a gyülekezetnek. Ennek pedig az volt a célja, hogy a Krisztus ügyében a gyülekezeti tagok még tisztábban lássanak.
A ma kijelölt igerészben Pál a hamis apostolok leleplezésével foglalkozik. Azokkal akik, hazugságokat terjesztenek Krisztusról és vele kapcsolatosan. Szükség van erre, kell-e esetleg manapság az emberek számára ez a tisztalátás, amiről az apostol beszél? Én úgy érzem, hogy nagyon is fontos, hiszen napjainkban még mindig léteznek olyan emberek, akik azt állítják, hogy nem kell foglalkozni azzal, amit az apostol mond. Nem kell boncolgatni Isten igéjének az üzenetét, nem kell gyakorolni a hitet, egyszerűen csak élni kell, és az élet által felkínált lehetőségeket ki kell használni. Nincs erkölcsösség, nincsenek szabályok, melyekhez görcsösen ragaszkodni kell, egyszerűen az a cél, hogy boldog légy.
De hogy lehetsz igazán boldog? Úgy hogy tisztán látsz, hogy az Istentől kapott lelki szűrőkön keresztül, megpróbálod megkülönböztetni a jót a rossztól. Ezáltal pedig tisztán érted az evangélium üzenetét, és a Szentírás szavain keresztül megérted Istennek drága ajándékát: az üdvözítő és megtartó Jézus Krisztust. Ne a téves úton haladj, keresd Őt, a Megváltót.
Maior Erneszt Dániel,
Szamos-negyed