,,Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmentek azért más faluba” – (Lukács 9,56)
Zebedeus fiai, Jakab és János felháborodnak azon, hogy a szamaritánusok nem akarnak Jézusnak szállást adni, ezért megkérdezik Jézust, hogy ne kérjenek-e az égből tüzet, mint Illés, hogy elpusztítsák az ellenszegülőket; mire Jézus azt mondja: nem kell, mert nem azért jött, hogy pusztulást hozzon, pont ellenkezőleg: a cél, hogy megóvja az embereket, mert megtartónak jött.
Gyakran vagyok vele magam is, hogy felkiáltok látván az istentelenséget, hogy: „Uram te szent és igaz, meddig nem ítélsz!” S ha rajtam állna, én húznám elő a kardot, dobnám be a molotov-koktélt, küzdenék foggal-körömmel, az igazamért s Jézusért, de nem ez a dolgom.
A Jézust váró zsidók militáns Messiást vártak, aki majd az élre áll, aki majd csapatokat gyűjt, s ha kell mennyei seregeket is bevet csakhogy az idegeneket, az istenteleneket megtörje, vagy teljesen kipusztítsa.
De Jézus nem ilyen… Ő azt keresi, ami elveszett, ő azt tartja meg, ami eldőlni akar: a megrepedt nádat nem töri el, a pislogó lámpabelet nem oltja ki. Szerencse, nem is inkább áldás, hogy ilyen Megváltó ő, ezért élhetek én most és majd vele örökké! Nem kell mindenkivel jóban lenni, ha nem látnak szívesen, tovább kell állni. Ne bosszankodj, bocsáss meg! Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod