„De ők nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől. Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük. Jézus pedig látván az ő szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt, És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.” – (Lukács 9,45-48)
Kedves igeolvasó testvéreim! A Szentírásban többször találkozunk az értetlenség motívumával a tanítványok részéről. Jézus szavai, tanításai Isten tervének a részei, akinek bölcsessége messzemenően meghaladja az emberi értelmet. Nem csoda tehát, ha a tanítványok nem minden esetben értették meg azt, amit Jézus nekik mondott. Azonban érdekes, hogy a tanítványokat, akik a legjobb Mestertől tanulhattak, akik bátran kérdezhettek volna, visszatartotta a félelem és teljesen más témán kezdtek el gondolkodni – Ki a nagyobb közöttük?
Jézus, aki ismeri az ember szívének minden gondolatát, észrevette ezt és a Tőle megszokott módon elég szemléletesen igyekezett megértetni a tanítványokkal a kérdésükre adott válaszát. A nagyság kérdése ellentétbe ütközik, ugyanis Jézus egy gyermekkel szemléltette tanítását, aki nem csupán az ártatlanságot, a törékenységet, hanem a pozitív értelemben vett kicsiny mivoltot is jelképezi. Ezzel Jézus a másokra való odafigyelésre, mások be- és elfogadására szólít fel mindannyiunkat.
Az igazi tanítványságnak éppen az az ismérve, hogy hogyan tudjuk a mindennapi életben alkalmazni mindazt, amit Jézus tanított. Hiszen nem is az a legfontosabb kérdés, hogy ki a nagyobb közülünk, hanem az, hogy emberi nagyságunkat meg tudjuk-e mutatni azáltal, ahogyan másokkal bánunk? Vajon a szavaink és tetteink tükrözik-e azt, hogy kihez tartozunk, hogy kinek a tanítványai vagyunk?
Sokszor érezzük azt, hogy a mások irányába történő jócselekedeteink haszontalanok, mert nem látjuk azonnal az eredményt, sem pedig az emberek részéről nem érzékeljük a hálát. Nem szabad, hogy ez elszomorítson minket, hiszen ahogyan egyszer Teréz anya is mondta: “Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik. Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!” És ne feledjük, akármilyen kicsi jót is cselekszünk, azt az Úr Jézussal tesszük meg, és Ő a megfelelő időben megadja számunkra a jutalmat. Ámen.
Mátyási Gerda-Georgina,
Józsefháza