„Majd a tanítványokhoz fordulva, külön nekik azt mondta: Boldog az a szem, amely látja azokat, amiket ti láttok.” – (Lukács 10,23)
Hiszem, ha látom! – ezt a mondást gyakran halljuk a mindennapokban, vagy mi magunk is sokszor hangoztatjuk. Azonban a kutatások kimutatták, hogy nem azért látunk valamit, mert ott van, hanem mert hisszük, hogy ott van. Az észlelés nem pusztán passzív érzékelés, hanem aktív értelmezés is. Amit észlelünk, mindig a tudatunk szűrőjén keresztül jut el hozzánk, és ez befolyásolhatja a látottakat.
Mi a helyzet azokkal a dolgokkal, amelyeket nem lehet pusztán testi szemmel látni? Jézus a tanítványaihoz fordul, és azt mondja nekik: Boldog az a szem, amely látja, ami ti láttok. Ők a saját szemükkel láthatták a Messiást, hallhatták a szavait, és tanúi lehettek csodáinak – ez óriási kiváltság volt. Vajon mindenki látta Jézust igazán? A farizeusok is látták őt, mégsem ismerték fel benne a Messiást.
Ma már nem láthatjuk Jézust fizikai formában, de ez nem jelenti azt, hogy nincs jelen. Azt mondja Jézus feltámadása után Tamásnak: Mivel láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak és hisznek. Ma élő tanítványok is láthatjuk, érzékelhetjük Jézust, akkor ha hiszünk. Ámen.
Kala Noémi Katalin,
Tamásváralja