„Öt nap mulva aztán aláméne Ananiás főpap a vénekkel és egy Tertullus nevű prókátorral, kik panaszt tettek a tiszttartónál Pál ellen. Mikor pedig ő előszólíttatott, Tertullus vádolni kezdé, mondván: Nagyságos Félix, teljes háládatossággal ismerjük el, hogy te általad nagy békességet nyerünk, és a te gondoskodásod folytán igen jó intézkedések történnek e népre nézve, minden tekintetben és mindenütt. De hogy téged sok ideig ne tartóztassalak, kérlek hallgass meg minket röviden a te kegyelmességed szerint. Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez veszedelmes ember, és hasonlást támaszt a föld kerekségén levő valamennyi zsidó közt, és a nazarénusok felekezetének feje, Ki a templomot is meg akarta fertőztetni. Meg is fogtuk őt, és a mi törvényünk szerint akartuk megítélni. De Lisiás, az ezredes, nagy karhatalommal oda jövén, kivevé őt kezünkből. És azt parancsolá, hogy az ő vádolói hozzád jőjjenek. Tőle te magad, ha kihallgatod, értesülhetsz mindezekről, melyekkel mi őt vádoljuk. Helybenhagyák pedig a zsidók is, mondogatván, hogy úgy vannak ezek. Felele pedig Pál, miután intett néki a tiszttartó a szólásra: Mivelhogy tudom, hogy te sok esztendő óta vagy e népnek bírája, bátorságosabban védekezem a magam ügyében.” (ApCsel 24,1-10)
Olvasva a mai igénket, láthatjuk, hogy Pál apostol megpróbáltatásai még nem értek véget. Az ellenlábasai most is vádolják őt szinte mindennel, panaszkodnak rá, csakhogy ellehetetlenítsék az életét és szolgálatát. A főpap és egy prókátor felkeresik a tiszttartót, és hízelkedve próbálják befeketíteni Pál apostolt.
Ismerősek lehetnek számunkra az igében történtek, hiszen mi is megtapasztaltuk már, amikor alaptalanul is megvádolnak, panasszal illetnek. Pedig mennyivel békésebbek és boldogabbak lennének az emberi kapcsolataink, ha több lenne a megértés, a figyelem és a türelem mások felé. Erre lenne leginkább szükségünk. A mai rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut a másikra, figyelmen kívül hagyjuk mások érzéseit, szükségeit, inkább a magunk dolgával törődünk egészen addig, amíg nem találunk valamit, amivel beleköthetünk a másikba. Akkor már jut idő a másik emberre.
Kedves igeolvasó testvéreim! Jézus példát adott nekünk, hogyan viselkedjünk másokkal: “Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal.” Ezt a jézusi mondást tartsuk szem előtt életünk minden napján! Ámen.
Mátyási Gerda-Georgina,
Józsefháza