„És a századosok közül kettőt magához hívatott, és azt mondta: Készítsetek föl kétszáz katonát, hetven lovast és kétszáz dárdást az éjszaka harmadik órájára, hogy induljanak Cézáreába, és hátas állatokat is adjanak melléjük, hogy Pált felültetve biztonságban vigyék Félix helytartóhoz.” – (ApCsel 23,23-24)
Cseberből vederbe, mégis Isten akarat alatt – egészen röviden így tudnám megfogalmazni annak a lényegét, ami Pál apostollal történt. A zsidók meg akarták ölni, mert nem tudták elviselni az evangélium terjedését. Negyvenen esküdtek meg, hogy addig nem esznek és nem isznak semmit, amíg ki nem végzik az apostolt. Ez tudtára jutott Klaudiusz római parancsnoknak, aki az állampolgári jogokra hivatkozva Pált elküldte a helytartóhoz. Így megelőzte a merényletet és tudtán kívül előkészítette az evangélium római térhódítását.
Pál a gyűlölködő zsidók kezéből, annak a római hatalomnak a védőőrizete alá került, amely később szintén üldözni fogja a keresztyéneket. A halál elkerülhetetlennek látszott. De ez igaz arra is, aki nincs fogságban. A földi vándorlásunk egyszer véget ér. Addig viszont Isten tervének a részesei vagyunk, ha akarjuk, ha nem. Pál megbízást kapott az Úrtól, hogy Rómában kell tanúskodnia a hitéről. Ez nem kis fejtörést okozhatott az apostolnak, de Isten a politikai és katonai erőket is a maga szolgálatába állította.
Álljunk meg a hitben a rossz körülmények között is! Bárhova is sodródjunk az életben, tudnunk kell, hogy Isten tervének a részei vagyunk. Azzal tehetünk a legtöbbet, ha az életünket az Úr kezébe helyezzük. Ámen!
Erdei-Árva István Béla,
Szamoskóród