,,Mi pedig előre mentünk, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk, hogy ott vegyük fel Pált, mivel így rendelkezett; odáig ugyanis gyalog akart jönni. Mikor Asszoszban ránk talált, felvettük a hajóra, és Mitilénébe mentünk. Onnan tovább hajóztunk, és a következő napon eljutottunk Khioszig. Másnap befutottunk Számoszba, az ezt követő napon pedig elmentünk Milétoszba. Pál ugyanis már előzőleg úgy döntött, hogy Efézus mellett csak elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában. Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen.” – (ApCsel 20,13-16)
Advent van: a Krisztus-várás ideje! Egy áldott időszak, amelyben erősödhetünk lelkiekben. Isten Igéjének megannyi üzenetét magunkévá téve, készülünk Karácsony ünnepére. Ugyanakkor Jézus Krisztus visszajövetelének ígéretében élhetjük meg keresztyénségünket nap mint nap. Grádicsról grádicsra, napról napra haladva befogadhatjuk , magunkévá tehetjük és tovább adhatjuk az Evangéliumot. Így lehet az idei Advent is s egy áldott örömidő számunkra! Választott tanítványaiként, edényeiként hordozzuk az Ő evangéliumát, hogy Szentlelkének segítségével betölthessük küldetésünket! A Mi Atyánk isteni terve, hogy minél több ember megismerje Őt és üdvözüljön!
Divat ma az adventi kalendáriumok készítése, digitális formában is. Minden nap egy új ablakot nyitunk, minden nap egy új bátorító, vigasztaló üzenet Karácsonyig. Jézus Krisztus születéséig egyre inkább magunkévá tesszük jelenlétét az életünkben. Eljövetelét, visszajövetelét is! Egyre közelebb kerül hozzánk és mi is egyre közelebb kerülünk Őhozzá! Pál apostol, a keresztyénség útkészítőjeként így nyitogatta az emberi szívek ablakait, ajtóit. Rendíthetetlenül haladt az Ő missziói útján a pogány világ városaiban. Városról városra járva, helységből helységbe érkezve, embertől emberig haladva nyitogatta a hit ablakait a Jézus Krisztus váltságáról szóló evangéliumot hirdetve!
Sokak életébe költözött be Krisztus világossága. Az a Világosság, amellyel Pál találkozott a damaszkuszi úton , hiszen, Jézus Krisztus mondta magáról: Én vagyok a világ világossága! Így lett Krisztus hordozó, Krisztust fényszóróként szétszóró tanítvány, a legtöbb első keresztyén gyülekezet megalapítója. Küzdelmes, üldözött élete közben nem veszíti el az Úrban levő reménységét, tud bátorítani, vigasztalni, de feddni is. Támasza a rábízottaknak, kapcsolatot tart a gyülekezetekkel, munkatársaival, de újakkal is ismerkedik. Rendíthetetlenül halad missziói útján, amelyre elhívást kapott életét megragadó, megtartó Urától, az Egyetlen Úrtól! Cselekedjünk mi is hasonlóképpen! Legyünk Krisztus hordozók! Hirdessük mindenkinek: az az ember boldog, aki az Úr Jézus Krisztus királyi uralma alatt élhet. A Krisztus népét, a keresztyén anyaszentegyházat soha nem lehet elpusztítani! Országokat meg lehet csonkítani, nemzeteket el lehet pusztítani, de a Krisztus drága vérén megváltott gyermekeit nem! Ez a drága hit minket is kötelez! Nem mindenki hisz Benne, fogadja evangéliumát, sokan Nélküle ünneplik a Karácsonyt, az Advent fényeinek világosságában is vakok maradnak! Szükség van a misszióra! Hordozzuk Őt embertől emberig, háztól házig, városról városra! Kopogjunk az ajtókon, nyitogassuk a szívek ablakait!
Vándorlása során van, hogy egyedül halad az úton Pál, később csatlakozva munkatársaihoz, akik hajóval utaztak. A tanítványoknak, nekünk is, szükségünk van csendességre. Nemcsak általunk , velünk is éreztetni akarja Istenünk a szeretetét. Nekünk is szükségünk van megerősödésre, bátorításra, az Urral való zavartalan közösségre! Olvassuk hát, hallgassuk mi is az Igét, napról napra haladva fogadjuk az Evangéliumot! Éljük meg életünk hátralevő idejét áldott , kegyelem teljes örömidőként Vele és egymással! Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak