„És megismerte Júda, és ezt mondta: Igazabb ő (Támár) nálam, mert bizony, nem adtam őt fiamhoz, Sélához. De nem hált vele többet Júda.” – (1 Mózes 38,26)
Mai szemmel nézve igencsak pikánsnak tűnik Támár története. Ő volt Júda elsőszülött fiának felesége, de a férje meghalt még mielőtt gyerekük született volna. Az akkori rendhez híven a következő fiú kellett feleségül vegye az özvegyet, az viszont nem akart gyereket Támártól, s egy idő után ő is meghalt. Még volt egy fia Júdának, de az még kiskorú volt, ezért Júda hazaküldte a menyét, és azt ígérte neki, hogy amikor a legkisebb fia odanő, majd feleségül fogja venni. Ezt az ígéretét viszont nem tartotta meg, mert attól félt, hogy az utolsó gyermeke is meghal Támár mellett. Ez a furfangos észjárású nő viszont prostituáltnak öltözött és anélkül, hogy felfedte volna a kilétét, lefeküdt Júdával, az apósával, akitől várandós lett. Volt annyi esze, hogy a pásztoróra fizetségéig zálogba kért néhány személyes tárgyat, amelyet aztán megtartott magának. Ezekkel a tárgyakkal bizonyította később, hogy valójában Júda a gyermekei apja, és így annak családjához hűséges maradt. Ugyanakkor ezzel leleplezte Júda hamis ígéretét is.
Ez nem az a történet, amit szívesen mesélünk a gyerekeknek. Ha a későbbiekben nem olvasnánk Támárról a Bibliában, akkor egy vállhúzással továbblépnénk, és kissé közönyösen megállapítanánk, hogy ez is egy sötét folt Izráel történetében. Csakhogy Támár neve feltűnik Jézus nemzetségtáblázatában. Támár valójában Isten akaratának tett eleget egy olyan helyzetben, amelyben Júdát megbénította a félelem. Isten titokzatosan munkálkodik és jót hoz elő onnan is, ahonnan nem is számítunk rá. Ámen.
Erdei-Árva István-Béla,
Szamoskóród