,,És szóltak egymás között József testvérei: Ímhol jön az álomlátó! Most hát gyertek, öljük meg őt, és vessük valamelyik kútba őt, és azt mondjuk, fenevad ette meg. És majd meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból!” – (1 Mózes 37,19-20)
Életünk egyértelműen a jóra, és nem a rosszra van teremtve. Azonban ezt az életet számtalanszor a bosszúra, a rosszra, a gyűlöletre használjuk fel. Azt szokták mondani, hogy az ember a legnagyobb ütéseket az irigységből fakadóan a rokonaitól vagy a legjobb barátaitól kapja. A mai lélektan mélységesen tanulmányozza az irigység fizikai következményeit, amelyeket láthatunk egy-egy család, baráti társaság vagy testvérnép életében. József történetét tizenéves koromban hallottam először, és rögtön elnyerte tetszését. József az, aki álmot lát, József az, akit az édesapa kedvenceként látunk, József az, aki később Egyiptomba kerül, és aki a legvégén testvéreinek megbocsájt. Milyen jó volna, ha a józsefi indulat ott lenne mindenkiben, akkor az én szívemből is kihalna minden rosszindulat és gyűlölet! A keresztyének számára ez a legnehezebben felismerhető bűn: az irigység, a féltékenység, a gyűlölet. Isten folyamatosan hív, tekintetünket Jézusra irányítja, Aki áldva nézett az Őt gúnyolódó emberre, akit nem fogadtak el. Ő ma is hív, Ő ma is vár! Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek