„Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, azt mondta neki az Úr: Íme ez az az ember, akiről szóltam neked, ő uralkodjék az én népem felett” – (1 Sámuel 9,17)
Olyan szép, valósággal megható, szinte mesébe illő ez a történet. Saul kiválasztását a királyságra illetve az uralkodásra úgy rendezi az Úr Isten, hogy azt az ember nem tudja csodálkozás nélkül olvasni. A történet eleje még egyáltalán nem sejteti, hogy mi fog itt történni, A szentíró egy Kis nevezetű benjáminita család bemutatásával kezdi, akinek gyermekei közül egyre fókuszál, Saulra, kiemelve daliás termetét. Ezután következik egy rövid betekintés a család életébe. Gyakran előfordulhatott abban az időben, hogy egy állat elkóborolt, meg kellett keresni. Saul az egyik családi szolgával elindul az elveszett állat, vagyis egy szamár megkeresésére. Bebarangolják az egész vidéket, már távolabbi helyekre is merészkednek, de nem járnak sikerrel. Saul már feladná, de a szolgája biztatására eljutnak Sámuel prófétához, aki olyan fogadásban részesíti, mint egy királyt. Az Úr Isten ugyanis értésére adja a prófétának, hogy Saul lesz Izrael királya. A fejezet azzal végződik, hogy Sámuel, mielőtt elbocsátaná, elmondja neki az Isten beszédét, majd a következő fejezet azzal indul, hogy felkeni őt királlyá.
Hát igen, így vált akkoriban mondássá: Saul elindult szamarat keresni és királyságot talált. Milyen nagy az Isten szeretete! Valakit kiválaszt, nagy méltóságra emel úgy, hogy ez a legmerészebb álmaiban sem szerepelt, és egyáltalán nem érdemelt meg! Ilyen az Isten kiválasztó szeretete, amely tetten érhető a mi életünkben is, mert velünk is hasonlóan cselekszik, mint egykor Saullal. Rólunk is azt mondja, hogy vele együtt fogunk uralkodni a mennyben, csak maradjunk meg az iránta való hűségben életünk végéig. Szeretteink, akik ebben a hűségben éltek és így távoztak e földi létből, már élvezik ennek a mennyei uralkodásnak minden pillanatát. Ezért mi egy pillanatig sem lehetünk szomorúak – bár nagyon hiányoznak nekünk -, mert a lehető legjobb helyen vannak az Úrnál.
Saulról azonban tudjuk, hogy végül visszaélt ezzel a csodálatos szeretetből fakadó isteni kiválasztással, aminek csúf vége lett. Legyen ez figyelmeztetés számunkra, hogy soha ne éljünk vissza Isten meg nem érdemelt szeretetével, hogy majd átvehessük a nekünk szánt örökséget, ingyen kegyelemből, az Ő királyságában. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos