„Válassz nékünk királyt, aki ítéljen felettünk.” – (1 Sámuel 8,5)
Olvasandó: 1 Sámuel 8
Sokszor érezzük azt, hogy a világhoz képest maradiak vagyunk. Avítt templomaink, fel – fel újított parókiáink és gyülekezeti termeink próbálnak összkonfortosak és kényelmesek, egyszóval olyanná lenni amiben az is jól érzi magát, akinek egyébként nem sok köze van az egyházhoz. Nincs is baj ezzel, kell a vakolt fal, a térkövezett parókia udvar, a nemes vakolatba bújtatott templomfal. A kérdés mindig az, kit és mit hirdetnek.
A mai Ige épp arról szól, hogy Izrael népe nem akarja magán hordozni kiválasztottságának szépségét, azt, hogy Ura és királya az Úr. Olyan akar lenni, mint a körülötte élő népek. Pedig egyediségét, sajátosságát épp az adja, hogy Istene az Úr! Ez a mai Ige arra tanítja a ma emberét, hogy emberi megoldások helyett, Istent keresse. Hajlamosak vagyunk elutasítani Isten vezetését az életünkben, és önmagunk, vagy más erejében bízni. Gondolkodjunk el ma azon, hol vannak életünknek azon területei, ahová nem engedjük be Istent! Hol vannak azok az élethelyzetek, ahol nem bízunk benne és nem hisszük el, hogy tényleg segíteni tud! Ne emberi megoldásokban, hanem Isten erejében és hatalmában bízzunk! Ámen.
Elek Arnold Zoltán,
Szárazberek