,,Mester, jelt akarnánk látni tetőled” – (Máté 12,38b)
Hányszor és hányszor hangzik Jézus felé. Mutasd meg nekünk az Atyát! Adj jeleket! Cselekedj csodákat! Olyan kérések a farizeusok és az írástudók részéről, amelyek provokáló jellegűek, az isteni erőnek és hatalomnak felmutatása és kikényszerítése. Nem azért kérnek Jézustól, mert feltétlen látni akarják, hogy micsoda erő lakozik benne, sokkal inkább azért, hogy istenkáromláson kapják, azt akarják, hogy egy az egyben kimondja: Ő ember és Isten egy személyben, amiért el tudják majd ítélni. Egy szóval tőrbe akarják csalni.
Jézus nagyon jól érzékeli a szándékot, ismeri a korabeli nemzetséget, amelyet “gonosznak és paráznának” nevez. Súlyos szavak ezek, de kellenek annak érdekében, hogy mindenki önmagába tekintsen, felismerje szándékát, azt hogy hol tart, mit érdemel magatartásáért. Az idősek szokták hangsúlyozni, hogy a mai fiatalok bezzeg így, meg úgy, ilyenek és ilyenek, mi lesz a világgal, mi lesz az egyházzal ezzel az elvetemült nemzetséggel…Nem csak ítélkezni kell, hanem tanítani, ahogy Jézus is tette: Isten már adott jeleket, amelyeket ismernek a nemzedékek. Ezek intő jelek voltak és azok is maradnak nemzedékről nemzedékre.
Uram, bár kételkedve,
egyedül csak benned
hiszek. Te vagy a jel,
egynek ismertetője:
megváltott lehetek. Ámen.
Fodor Lajos,
nyugalmazott lelkipásztor