„Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát. Mérges kígyók fajzatai! Hogyan is szólhatnátok gonosz létetekre jót? Mert a szív teljességéből szól a száj. A jó ember a maga jó kincseiből hozza elő a jókat. A gonosz ember pedig a maga gonosz raktárából hozza elő a gonosz dolgokat” – (Máté 12, 33-35)
Próbálkozhatunk a szép beszéddel, de előbb a szívünket kell megtisztítanunk. Ha ezt nem tesszük meg, akkor ránk is vonatkozik a „mérges kígyók fajzatai” megnevezés. A jelenlétünkkel és minden szavunkkal csak mérgezzük a környezetünk. Hogy is szólhatnánk jót, ha a szívünk gonoszat rejt? „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom” – (1Korinthus 13,1).
Vizsgáljuk meg önmagunkat és vigyük szívünk szennyét az Úr elé, mert egyedül ő moshatja azt tisztára! Ő tehet minket jó emberré, akinek olyan kincsekkel áll elő, amelyek gyógyítanak, bátorítanak, vigasztalnak, megerősítenek. Ha elutasítjuk az Urat, akkor megpróbálhatunk mindig jól cselekedni, de előbb-utóbb mindig felszínre kerül a gonoszság.
Milyen gyümölcseink vannak? Olyanok, amelyek dicsőítik a mi mennyei Atyánkat, vagy olyanok, amelyek mérgezik a világot? Ne csüggedjünk, ha látjuk az életünk hitványságait, mert Krisztusban új életet nyerhetünk, jó gyümölcsöket teremhetünk, és jó emberek lehetünk. Ámen!
Erdei-Árva István Béla,
Szamoskóród