„Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek” – (Máté 11,29)
Szelídség és alázatosság – olyan értékek, melyek a ma emberének nem kellenek. Inkább az ellenkezőjéről tanít bennünket a világ: harsogni kell, minél hangosabbnak lenni, erősebbnek, ajánlani és eladni magunkat, mert csak így tudunk boldogulni az életben. Lehet szelídségről, alázatról beszélni, de ezek a gyakorlatban kivitelezhetetlenek. Hiszen, ha ezen értékek mentén élnénk az életünket, akkor földre tipornának, keresztülgázolnának rajtunk és sosem érvényesülnénk. Valóban, vannak helyzetek, amikor az alázat egyenlő az önmegtagadással, ilyenkor vissza vagy hátra kell lépni, engedni kell. Azt meg senki sem szeretné, hogy alul maradjon. Akkor miként vegyük magunkra ezt az igát, melyről Krisztus beszél? Hogyan fogunk megnyugvást találni lelkünknek?
A 25. versben ez áll: „mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek.” Az alázat igájának magára vétele az okos, bölcs, értelmes felnőtt számára lehetetlen. Ahhoz gyermekké kell lenni! A szelíd és alázatos ember nem érvényesülni, naggyá lenni akar, hanem az Istentől kapott feladatát akarja betölteni. Erre az alázatra a Szentlélek képes újjászülni bennünket. Ámen.
Gáti Tibor,
Kisbábony