„Akkor korholni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tértek meg” – (Máté 11,20)
Amerre, ami Urunk Jézus Krisztus jár csodák történnek, betegek gyógyulnak, emberek változnak meg. Csodálatos, ami Urunk hatalma és határtalan az ő kegyelme és szeretete felénk mindenkor. Most még is a mára kijelölt igeszakaszban egy kemény elmarasztalásról olvasunk. Hát, hogy van ez, hogyan is értsük?
Keresztyén Testvéreim! Valahogy a hálaadás az kimarad az életünkből, hiszen olyan természetesnek veszünk minden az életben sokszor. Elfejtük megköszönni, hogy mi mindent kaptunk az Úrtól! Ez az ige ezért figyelmeztet, hogy a csodák ott voltak, és vannak az életünkben, és mégsem látjuk vagy akarjuk mindezeket észrevenni, hogy kitől van. Igy történt ez a 10 leprás gyógyítás történetben hiszen hány embert ment vissza Jézushoz megköszönni? Egy ember csak. És a többi hol maradt?
Jézus, ahol a legtöbb csodákat tette azt olvassuk, hogy ott mégsem tértek meg, nem nyíltak meg a szívek. Ez az Ige ma számunkra nagy intéssel rendelkezik, hogy itt az idő megnyitni szívünket az Úr előtt és észrevenni a csodákat, amelyet az Úr éppen pont a mi életünkben tett sokszor, és tesz is. Igy vall erről egy szép dicséretünk is 412 ének 1 versszaka:
Jöjj, mondjunk hálaszót
Hű szájjal és hű szívvel. :/:
Mert rajtunk itt az Úr
Nagy csodadolgot mível.
Már anyaölben is
Volt mindig gondja ránk.
A sok jót, mellyel áld,
Ki sem mondhatja szánk.
Jöjjetek és adjunk hálát, és köszönetet az Úrnak. Ámen
Kaszaniczki Csongor,
Erdőd