,,Miközben ők jól érezték magukat, a város férfiai, elvetemült emberek, körülvették a házat, az ajtóhoz tódultak, és ezt mondták annak az öregembernek, a házigazdának: Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd háljunk vele!” – (Bírák 19,22)
Olvasni is szörnyű e történetet, nem hogy meghallgatni. De tegyük fel a kérdést, hogy hol van egy ilyen történetben az evangélium? Elsősorban azt kell látni, hogy mivé fajulhat, milyen mélyre süllyedhet az emberiség, a család, a házasság ott ahol nincs Isten jelenléte. Ahol nincs Istenfélelem. És ott van a kegyelem, hogy csak is akkor süllyedhet ilyen mélyre, ha nincs Istene, mert ha van, akkor ő meg óvja az ilyen tettektől gyermekét, és nem kell így történnie. A Bírák könyvének ez a szörnyű tette hirdeti mindannyiunk számára, hogy igen is nagy szükségünk van Isten megmentő kegyelmére. Mit látunk? Azt olvassuk, hogy ebben a városban megtűrték nyíltan a homoszexualitást.
Talán ma más a helyzet? Kicsit sem, sőt. Akkor amikor megtűrik az egyneműek házasságát elgondolkodik egy hívő keresztyén ember, hogy meddig tűri még el mindezt az Isten?! Ma is lassan csendben egyesek olyan mélyre süllyednek a bűnben, mely azt hirdeti az életükről, hogy nincs Isten jelenléte ott. Ott és akkor, itt és most is azért következhetnek be az ilyen és ehhez hasonló szörnyű dolgok, mert mindenki azt tesz, amit jónak lát és amit akar. Ahogyan Pál fogalmaz az 1Kor 6, 12-ben:„Mindent szabad nékem, de nem minden használ…”. Sokan ennek a mondatnak csak az elejét értelmezik, és nem jutnak el arra a felismerésre, hogy abban a nagy „szabadságban” melyben élünk és amiben megtehetünk bármit, nem minden szolgálja a javunkat, és lelkünk épülését. Akkor kell, rádöbbenni a szörnyűségre, amikor már késő és nagy a baj? Vajon Isten népének nem kellene hamarabb észlelni azt, hogy nem jó az irány amerre tart?
A mai világban is abban leli a sátán az ő örömét, hogy elvegye földi életünk boldogságát, a házasságot, a családi békességet éppen ezért kísért nap mint nap. Ezt tette magával Jézussal is, arra akarta rávenni, hogy boruljon le előtte és őt imádja, vagyis mai szóhasználattal élve legyen „sátánimádó, sátánista.” A Bírák könyve története azt hirdeti, hogy a második, harmadik nemzedék is, ha nincs király, ha nem Úr az Úr életükben, akkor nagyon mélyre lehet süllyedni. Vigyázzunk! Úgy gondolom, hogy szükséges ebben az összekuszálódott, megfertőzött és szennyezett világban most is meghallani és megmaradni Isten tiszta beszéde mellett. Ámen
Dohi Vilhelm Arnold,
Szamosdob