„Azután Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához, akik így szóltak: Ezt mondja testvéred, Izráel: „Te tudsz mindarról a ny!!omorúságról, amely mirajtunk esett.
Áron elődeihez takaríttatik. Nem megy be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adtam, mivel ellenszegültetek parancsaimnak Meríbá vizeinél.” (4Mózes 20:14,24)
Keresztyén testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
A mára kijelölt egy igeszakasz egyik része a 14-20 -versek Edóm királlyal való tárgyalásról szólnak.
Mindezek több részből is tanulságosak lehetnek, hiszen jól tudjuk egyrészt, hogy Ézsau /Edóm/ mélységesen gyűlölte Jákóbot, de az Úr közvetlen beavatkozása folytán testvérnénék egy hajszála sem görbülhetett meg, másfelöl pedig a Jákobtól származó nép nem nyúlhatott Edóm birtokaihoz. Igy jobban megértjük a történetünket. Mindezekből az Isteni gondviselés rajzolódik ki, ami reánk is vonatkozik, hogy az Úr nem hagyja az övéit és védelmezi őket minden élethelyzetben.
A fejezet további néhány verse pedig egyrészt egy szomorú rész, de bele van csomagolva ugyanakkor az Úr Isten intése is, hogy nép Mériba vizénél vétkezett, elfejtette, hogy minden az Úrtól jön és nem az emberektől. Ezt kell nekünk szívünkbe zárni, hogy mink van, amit nem az Úrtól kaptunk? Tőle van minden egyedül csak az Úrtól.
Oly szépen mondja ezt a következő dicséretük is:
„Mindenek meghallják és jól megtanulják
Kik segedelmüket nem Istentől várják:
Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.”
Mindezt jól zárjuk szívünkbe!
Ámen
Kaszaniczki Csongor, Erdőd